A tinédzser Nastya a könnyeivel küzdött, mikor a Bors munkatársának arról beszélt a Nyugati Pályaudvaron, hogy lehet, hogy soha többet nem látja édesapját, aki bevonult katonának az ukrán-orosz háborúban. Nem csak ő, de nagyon sok menekülő kénytelen volt hátrahagyni szeretteit: Júlia szintén a férjét, Kirian pedig 81 éves édesanyját, aki nem akarta a szülőhazáját elhagyni.
Kijevben kelt útnak édesanyjával, Olgával a 14 éves Nastya. A rémült kislány hallotta a puskaropogást, a gránátok robbanását, és saját szemével látta a lerombolt épületeket. Bár voltaképpen még csupán gyermek, mégis saját tapasztalatot szerzett arról, mit is takar a háború fogalma. A budapesti Nyugati Pályaudvaron kialakított fogadótéren találkoztunk vele, ahol önkéntesek várják a az ukrajnai háború elől menekülőket.
– Féltem, de belül éreztem, hogy még nem fogok meghalni. Az édesapám még megölelt, mielőtt a behívónak engedelmeskedve elment volna katonának. Ő most a hazánkért harcol, miközben mi úgy döntöttünk édesanyámmal, hogy itt kezdünk új életet – mondta a lány a Borsnak.
– A férjemmel elváltunk, nem is vagyunk jóban, de Nastyával nagyon rendes. Most én is aggódom érte, hiszen tudjuk, bármikor eleshet a csatatéren – tette hozzá Olga, a gyermek édesanyja.
Lehet, hogy soha többé nem látom az apukámat, de igyekszem erre nem is gondolni – fogalmazott megható érettséggel a törékeny leánygyermek, aki még nem sokat látott Magyarországból, de abban már biztos, hogy itt szeretne majd iskolába járni.
Julia ugyancsak az ukrán fővárosból érkezett. Három nappal ezelőtt kelt útra. Még megcsókolta a férjét, majd elköszöntek egymástól. Mindketten bíznak a viszontlátásban.
– Otthon most tragikus a helyzet. Az a 18 és 60 év közötti férfi, aki Kijev közelében él, aligha ússza meg a katonai szolgálatot. Én nem akartam a hazámat otthagyni, de az uram azt mondta, hogy élőként többet használhatok a világnak és Ukrajnának is, mint holtan. Erős ember ő, hiszek benne, hogy túléli a háborút. Én Lengyelországba megyek, mert egy közeli barátom ott intézett nekem állást. Egy boltban fogok dolgozni – mesélte az aggódó asszony, aki most hitvese életéért imádkozik naphosszat.
– Jelenleg lőszereket készít a gárdának. Már ez is veszélyes munka, de bármikor kiküldhetik akár a frontra is – csuklott el a nő hangja.
Kirian egyedül neveli négy gyermekét, miután az édesanyjuk meghalt. Ötösben indultak el az össztűz alá vett Harkivból, ahol a fejük felett repültek el az orosz rakéták, amelyekkel rendesen megszórták az orosz határhoz legközelebbi ukrán nagyvárost. Nem csoda, hogy a menekülés mellett döntöttek, meglepetésükre azonban Kirian 81 éves édesanyja, a nagymama nem csomagolt össze.
– Ha meg kell halni, inkább itt halok meg, ahol leéltem az életemet, mint valahol út közben, idegenben – indokolta döntését a 81 éves asszony. Fia és unokái így nélküle vágtak neki az ezer kilométeres útnak.
Natalia önkéntesként csatlakozott a pályaudvarnál tevékenykedő segítőkhöz, akinek ukrán-magyar tolmácsra van szüksége, nyugodtan hozzá fordulhat.
– Két unokatestvérem is szolgál a háborúban. Ugyan eddig naponta tudtam velük röviden beszélni telefonon, de tudom, hogy a parancsnokai felügyelik. Csak annyit engednek elmondani, hogy még jól van, nem sebesült meg. Mindig, amikor a számukat tárcsázom, ideges vagyok, hogy elérem-e őket egyáltalán – fejezte be az ukrán önkormányzatnál dolgozó nő.
Az édesanya harmadik gyermekével a szíve alatt menekült Ukrajnából Magyarországra.
