Balogh Lajos világ életében társasági ember volt, így most akár magányosnak is érezhetné magát. Azonban eljutottam odáig, hogy már nincs is igénye arra, hogy emberekkel találkozzon.
Senkivel nem találkozom a személyzeten kívül. Néha magamban beszélek, mert igénylem az emberi szót.
Hangosan mondom ki a gondolataimat, de a baj nem ekkor kezdődik, hanem akkor kezdődne, ha válaszolnék is magamnak. Ott még nem tartok! – magyarázta Lajos. A kérdésre, hogy gonosz embernek tartja-e magát, kitérő választ adott.
– Ezt a fogalmat még senkinek sem sikerült pontosan meghatároznia. Engem arra neveltek, hogy ha valami gondom van, oldjam meg. Azt tanultam meg, hogy az a legrosszabb, ha valaki döntésképtelen, aminél még a rossz döntések is jobbak. Az életemnek volt egy ötéves szakasza, melyet csakis a helytelen tettek jellemeztek. A felelősséget nem szeretném másokra hárítani. Igaz, hogy gyerekkoromban az apám ütött-vágott, de attól még nem kellett volna megölnöm az embereket. Nincs egyenes összefüggés, hiszen a bátyámnak is ugyanolyan gyerekkor jutott, mégsem az én utamat választotta.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.