Először szólalt meg az M3-as cserbenhagyásos gázoló: „Hallottam egy halk puffanást, de tovább hajtottam”

Mint arról a Bors is írt, két éve éppen egy szilveszteri buliról tartott haza B. Kata, és barátja, L. Zoltán. A fiatalok azonban összekaptak a kocsiban, így amikor Zoltán lehúzódott az autópálya székére, Kata egyszercsak kipattant az autóból, a kocsit rázárta Zoltánra, majd dühösen gyalogolni kezdett az M3-as szélén. Ekkor jött arra a fiatal V. Martin, aki nem vette észre Katát, és

elgázolta a nőt, azonban ahelyett, hogy megállt volna segíteni, teljes gázzal tovább száguldott, és csak másnap találták meg gyömrői házukban. 

A férfi előkészítő tárgyalásán azt mondta, hogy a vádiratban szereplő esetben nem bűnös, ügyvédjével azzal érveltek, hogy hiába állt volna meg, segíteni nem lehetett volna Katán, mert a nő azonnal meghalt.

A szakértők szerint viszont nem kizárt, hogy a nő még fél órán keresztül élhetett a baleset után.

V. Martin most először szólalt meg a baleset óta, vallomásában megismételte: a vád tárgyában nem tartja magát bűnösnek, mint mondta, azért nem állt meg, mert azt hitte, hogy egy tárgynak ment neki:

– A munkahelyemről hazafelé mentem a munkaidő leteltével, fordultam volna az M0-ra, jobbra indexeltem, amikor hallottam egy halk puffanást, de tovább hajtottam, abban a hiszemben, hogy valami tárgy lehetett – mondta a férfi. Az sem keltett gyanút benne, hogy a szélvédője is berobbant, állítása szerint még ekkor is azt hitte, hogy csak egy jelzőtáblának rohant neki. A peren több tanút is meghallgatnak, köztük azt a mentőst is, aki elsők közt ért Katához.

Martin a tárgyalás egy pontján Kata édesanyjához fordult, aki szintén eljött a perre. A férfi először az eset folyamán bocsánatot kért Anikótól, a beszélgetés pedig a szünetben, a bírósági folyosón is folytatódott, méghozzá először szemtől szemben. Kata édesanyja és Martin halkan, feszülten beszéltek, egy ponton Anikó megkérdezte Martint, bűnösnek érzi e magát lánya halálért, ha pedig igen, menjen be a bíróhoz, és mondja el neki is.