Néma csönd és döbbenet uralkodik még öt nappal a tragédia után is Dunakeszi csendes kis utcájában, ami szörnyű gyilkosság tanúja volt vasárnap éjjel: mint arról a Bors is írt, a bekattant B. Zoltán sportvadászatra tartott fegyverével először volt párját, Melindát, majd exanyósát, Évikét, végül saját, láthatásról éppen hazavitt kisfiát, Maxikát is agyonlőtte. A férfi ezután magával is végzett. A helybeliek még most sem tértek napirendre a borzalmak felett, a helyiek mindannyian imádták a kedves nagymamát, lányát és unokáját.
Lindácska csodálatos anya volt, Maxikáért él
– mesélte a család egyik közeli ismerőse.
– Amikor idejött, még nem tudtuk, mi űzte ide a saját, szép házából a kisfiúval együtt, mert sosem beszélt a gondjaikról, sajnos már megtudtuk – ingatta szomorúan a fejét. Elmondta, hogy az ismerősök mind el akarják majd kísérni a családot utolsó útjára:
Szeretnénk, ha Évike, Melinda és Maxi egy időben lenne eltemetve, és egy helyen. Évike életében is bármit megtett volna a lányáért és az unokájáért, az a minimum, hogy egy helyen nyugszanak majd
– szögezte le az asszony.
Hozzátette, azt képtelenek lennének elviselni, ha Zoltánnal egy időben, vagy netán egy helyen kísérnék utolsó útjára Maxikát:
– Tudom, hogy az apja volt a kisfiúnak, de az ilyen ember nem apa, csak egy önző féreg. Nem érdemli meg, hogy azzal a csodás kisfiúval nyugodjon egy helyen, akinek elvette az életét, nem beszélve Melindáról és Évikéről – mondta nyomatékosan. Egyelőre nem tudni, hogy pontosan ki intézi a végső tisztességet, Zoltán temetését vélhetően nagyobb gyermekei intézik, míg Melindáék végtisztességéről, ha minden igaz, rokonok gondoskodnak majd.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.