Megszokás, félelem, divat? Már nem kell, mégis hordjuk a maszkot

Hiába szűnt meg a kötelező maszkviselés a kórházak és szociális intézmények kivételével mindenhol, mégis jócskán vannak, akik ugyanúgy viselik, mint eddig. Egyesek megszokásból, míg mások biztonságból hordják továbbra is. 

Munkába felveszem, ha igénylik

Samuel, a futár boldogan mosolygott maszk nélkül, amikor a Bors kollégái megszólították. 

– Már nagyon vártam erre a bejelentésre. Nehéz volt az elmúlt másfél év mindenkinek, de bevallom, én csak onnantól vettem komolyan a koronavírust, és a védekezést, miután elvesztettem egy jó barátomat. Onnantól éjjel-nappal hordtam a maszkot, mostam őket, fertőtlenítettem, pár óránként cseréltem. Olyan volt, mint egyfajta vezeklés, egy rabság, de boldogan mondtam búcsút neki. Futárként arra figyelek, hogy ha egy ügyfél megkér legyen rajtam, akkor arra a pár percre visszaveszem. Mert azért még mindig hordok magamnál munkában – mondta el. 

A kisunokám szereti

Komornik Ida a kisunokájával, Biankával éppen a buszra várt, amikor megszólítottuk. A kislány csuklóján, bevetésre várva lapult a színes védőeszköz.

Én egyelőre kapkodom a fejem, még mindig hihetetlen, hogy ilyen hosszú idő után nem kell a táskámba nyúlni az álarcért, mielőtt bemegyek valahová

– mesélte Ida.

– Persze örülök neki, főleg azért, mert ez azt jelenti, hogy ha minden jól megy, végleg leszámoltunk ezzel a vírussal. A kisunokám nagyon rendesen, minden figyelmeztetés nélkül viselte még ebben a hőségben is, ő azt mondta szereti. A kis barátnőivel beépítették a ruhatárukba a szebbél-szebb, mintás, hercegnős maszkokat. Így talán könnyebben elviselhető volt az állandó viselése.

Jobb félni, mint megijedni

Csongor teljes természetességgel viselte az utcán a maszkot, amikor megkérdeztük tőle, miért nem dobta félre, meglepő választ adott. 

– Amikor életünk része lett a koronavírus, csak jöttek a szomorú adatok, melyik nap hányan haltak meg, mennyien vannak lélegeztetőgépen, úgy éreztem nem szabad híreket hallgatnom, olvasnom. Kicsit a homokba dugtam a fejem, és hordtam, mint mindenki a maszkot, volt, amikor kesztyűt is. Lemaradtam a hírről, hogy megszűnt a kötelező használat, noha az ismerőseim szóltak róla. De én úgy vagyok vele, jobb félni, mint megijedni, egyfajta biztonságérzetet ad.

Pszichológus: sokan elbújtak mögé

Ugyanúgy, ahogy a kormány fokozatosan vezette be a szigortások utáni enyhítéseket, a szakember szerint a pszichénk is folyamatosan fogja elengedni a maszk-kérdést.

Igaza van Csongornak, a maszk viselése biztonságérzetet adott mindenkinek, a tudat sokszor elég az embernek

– magyarázta a Borsnak Dr. Makai Gábor.

– A koronavírus számtalan új helyzetet, szokást hozott az életünkbe, a világ már sosem lesz ugyanolyan, mint volt. Vannak szokások, változások, amiket nehéz elengedni, változó, kinek mi az. A maszk mögé könnyű elbújni, sokan szerették ezt is benne, ezért is mondanak le nehezen róla. De aki foggal-körömmel ragaszkodik a maszkhoz, ott előfordulhat, hogy a vírus miatti félelem szorongásba csapott át, oda kell figyelnünk szeretteinkre. És, mint egy párkapcsolatban is, ha vége, akkor kell egy idő, amíg visszatalálunk önmagunkhoz, jelen szituációban a maszk nélküli élethez.