Egy százalék esélyt adtak a koronavírusos lelkipásztor gyógyulásáért: módosította a végrendeletét is

Kopasz István atyát nagyon várják vissza a hívek, akik egy emberként aggódtak érte, míg ő a kórházban küzdött az életéért. A lelkipásztor október végén fertőződött meg koronavírussal, észlelte magán a tüneteket, és nem sokkal később már kórházba is került. Nem ijedt meg, mint mondta: naponta találkozik az elmúlással.

– Annyi időm volt, hogy ami a kórházba kell, pizsama, tisztálkodó szerek, azt összeszedjem – mesélte a Borsnak Kopasz István atya. Nem sokkal a betegség előtt vettem ki a bankból azt a fél millió forintot, amit a temetésemre tettem félre, még éppen tudtam szólni a testvéreknek, hogy vigyék be a plébániára. Nekünk egyébként kötelességünk végrendeletet írnunk, én is megírtam 35 évvel ezelőtt, azóta csak kicsit módosítottam rajta. Utána felgyorsultak az események, nagyon leromlott az állapotom, altattak, lélegeztetőgépre kerültem.

A zsombói egyházközösség lelkipásztora csak később tudta meg, hogy volt egy éjszaka, ami vízválasztó volt, az orvosok alig egy százalék esélyt adtak az életben maradásásra. De ő hitt Isten szeretetében.

– Amikor magamhoz tértem, napokig küzdöttem a depresszióval – folyatta őszintén az atya. – Abból nehéz volt kikerülni. Még nem voltam 60 éves, amikor ezt megéltem, nem tudtam mozogni, megalázó volt a tudat, hogy az ápolók gondoskodnak rólam, pelenkáznak, vizes ruhával mosdatják a meztelen testemet. Aztán a szanatóriumban is volt még egy-két napos krízis, amikor a vizsgálat kimutatta, hogy alig javult az állapotom.

Na, akkor voltak még kérdéseim, de aztán megkaptam rájuk a várt választ. Most még erősödnöm kell, még mindig vannak érzéketlen részek a lábamban, és csak a fél tüdőm működik. Már hat hónapja nem tudom ellátni lelkipásztori feladataimat, már nagyon várom, hogy újra dolgozhassak.