Gyász! Elhunyt Fehér M. István

Fehér M. Istvánt az akadémia saját halottjának tekinti, temetéséről később gondoskodnak - közölte az MTA.

A közlemény szerint Fehér M. István szűkebb szakterülete a 19-20. századi filozófia története, az életfilozófiai és fenomenológiai-hermeneutikai áramlatok, Heidegger és Gadamer életműve. Több úttörő tanulmányt tett közzé a hermeneutika és a filológia, a hermeneutika és a teológia, illetve Heidegger és a teológia kapcsolatáról, hosszabb tanulmányban vizsgálta a hermeneutika és a humanizmus viszonyát.

Hosszabb kutatásokat folytatott Olaszországban, Németországban és az USA-ban. Elő­moz­­­dí­­tója és szervezője volt több rangos, Budapesten rendezett nem­zetközi konferenciának. Tagja volt több nemzetközi filozófiai folyóirat szerkesztőbizottságának, illetve nemzetközi tudományos társaság vezetőségének.

Munkáit hosszabb idő óta a nem­zet­közi Gadamer-, Heidegger- és hermeneutikai irodalom mér­ték­­adó hozzá­járulásaiként tartják számon.

Fehér M. István Budapesten született 1950-ben. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar angol-olasz szakán szerzett diplomát 1974-ben, majd filozófia szakon 1977-ben.

Pályáját az ELTE Filozófiatörténeti Tanszékén kezdte. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1981-ben lett adjunktus, 1987-ben egyetemi docens, 1990-ben tanszékvezetővé, majd 1992-ben egyetemi tanárrá nevezték ki.     

Az MTA-nak 2007-ben levelező, 2013-ban rendes tagjává választották. Széchenyi-díjat 2013-ban vehette át.