Csak úgy csillog a szeme az általános iskolás kisfiúnak, amikor a hivatásáról beszél. Mátyás Viktor suli után nem focizni vagy bandázni megy, hanem szolgálatot teljesít a Fehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyesületnél.
Forrás: Saját
A most tízéves Viktor öt évvel ezelőtt kérte meg édesapját, hogy vigye be a laktanyába. A fiú akkor eldöntötte: ő is segíteni fog az embereknek. Alig várja, hogy hivatásos tűzoltó legyen, de addig is, ha kell, segít a mentőköteleknél, a szereléseknél, és részt vesz a gyakorlatokon is. Édesapja, Mátyás Szilárd a Fehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület elnöke. Főállásban tűzvédelemmel foglalkozik, szabadidejében pedig tűzoltással, mentéssel, ha arra van szükség. Szeretett volna hivatásos lenni, de ez nem sikerült. Álmát nem adta fel, öt évvel ezelőtt önkéntes lett. Fiait megfertőzte hivatásával.
– Először az akkor 19 éves Dani fiam jött velem a laktanyába, aztán az ötéves Viktor is – kezdte a büszke édesapa.
– Ez tényleg olyan szakma, amit csak szívvel-lélekkel lehet csinálni, és ami öröklődik apáról fiúra. A tűzoltólaktanyáknak van egy semmivel össze nem hasonlítható atmoszférája, ezt ők mindketten rögtön megérezték. Viktor eleinte félt a tűztől, de ma már szerintem semmi nem tudná eltéríteni attól, hogy 18 évesen belépjen a hivatásos tűzoltók kötelékébe.
Segíteni szeretne az embereken, és ezért már most mindent megtesz. Büszkén viseli az egyenruháját – nevetett az édesapa.
Viktor az egyetlen gyerek a laktanyában, de senkit nem zavar, sőt! Felnőtt kollégái remélik, hogy a kisfiú elhivatottságát látva többen jelentkeznek majd tűzoltónak.
– Éles riasztáshoz nem jöhet velünk, de nagy hasznát vesszük a gyakorlatokban, a laktanya takarításában,
a mentőköteleknél, a tűzoltó-felszerelések átnézésében, rendben tartásánál, emellett megtanulja, milyen feladatai vannak egy tűzoltónak. Az iskolában, ahová jár, csodabogárnak tartják, amiért velünk tölti a szabadidejét, de őt ez nem zavarja.
