Városi legenda: kocsmárosné meggyilkolt lányáról kapta nevét a Duna mellékága

A Duna talán egyik legrejtélyesebb mellékága a Baja városánál nyíló, lassú folyású, fákkal sűrűn benőtt kanyarulat. A folyó egyik partján a város központja, a másikon a Petőfi-sziget fekszik. Ma már hivatalosan Kamarás-Dunának nevezik ezt a szakaszt. A helyiek Sugovicának hívják, arról viszont nincs egyezés, hogy miért is. Megannyi történet létezik, honnan a név. A három legismertebb közül nehéz eldönteni, melyik is az igaz.

Hallani, ha fúj a szél

Az egyik legenda úgy tartja, hogy a réti csárdásné gyönyörűséges Vica lánya megunta, hogy a betyárok állandóan ingyen esznek-isznak anyja kocsmájában. Rabolnak, fosztogatnak, ezért titkon elment a pandúrokhoz, az akkori rendőrökhöz, és megsúgta nekik, hogy hol van a betyárok búvóhelye: a várostól nem messze az egyik szigeten, mélyen a nádasban. 

Az egyik zsivány, aki kicsúszott a pandúrok karmai közül, dühében a szigetet körülvevő folyó vizébe fojtotta Vicát árulása miatt. A lány anyjának majd megszakadt a szíve. A helyiek iránta és Vica iránti tiszteletből nevezték el Súg a Vicának, összeolvasva Sugavicának a Duna mellékágát. Azóta éjjelenként, ha feltámad a szél, hallani Vicát, ahogyan súg. Nem rémisztő, inkább megnyugtató. A dilemmák közt vergődők olykor kiállnak a vízen átívelő hídra, és tanácsot kérnek tőle.

Parton ülve mesélnek

Egy másik történet úgy emlékszik vissza a folyóág nevének eredetére, hogy egy gazdag vízimolnár lánya után kapta. Történt ugyanis, hogy a molnár Súgó Vica nevű szépséges leánya szerelembe esett egy szegény molnárlegénnyel. Amikor a fiú megkérte apjától a lányt, az nemet mondott. Gazdagabb férjet szánt gyermekének. A pár azonban nem lett volna képes egymás nélkül élni, ezért úgy döntöttek, hogy inkább a folyóba vetik magukat, és ha a Földön nem, a túlvilágon egymáséi lesznek. A molnárfiú nevét nem őrzi a legenda. Nagyon sokan Vicának mesélik el szerelmi bánatukat a folyó partján ülve, aki aztán éj­jel megsúgja, mi tévő legyen az ember.

A piszkos vizecske

A régi időkre visszatekintve van egy, az előző kettő legendánál sokkal prózaibb magyarázat is a Dunának ezen mellékágának nevének eredetére. Eszerint az ott élők által ma is használt elnevezés szláv eredetű. A sugava  magyarul rühest jelent, a voda pedig a vodica, azaz vizecskét jelentő szóból származik. Tehát Sugava vodicának, rühes kis vi­zecskének nevezték eredetileg. Majd az elmélet szint idővel egyszerűsödött a kifejezés, és így ala­kult ki a Sugavica. Akkor még a mellékág torkolata mintegy 500 méterrel feljebb volt a mainál, és folyásiránnyal szemben érkezett a Dunába.

A leírások szerint emiatt valóban állandóan iszapos volt a víz. Áradáskor pedig az a törmelék úszott rajta, amit a Duna kivetett magából. A város szennyvizét is ide vezették el. Az biztos, hogy az 1826– 28. között készült és fennmaradt régi Vásárhelyi-féle térképen is ez a felirat szerepel. Később aztán újjáépítették, a torkola­tot máshol alakították ki, ekkor jött létre a mai alakja a Sugovicának.

Kedvelt strand lett

Ma már szépen kiépített sétány húzódik végig a parton. A Sugovica felső szakaszán lévő homokos partra előszeretettel járnak strandolni az emberek. Kávézók és éttermek teraszáról lehet gyönyörködni a folyópartban. Ha ar­ra jár, és vacsora után egy kis sétára vágyik, ne felejtsen el le­menni a partra, vagy csak álljon meg a várost és a Petőfi-szigetet összekötő hídon meghallgatni, mit üzen Vica.