Városi legenda - Miért veszett nyoma a tihanyi visszhangnak?

Néma királylány hangja

A monda szerint egyszer élt egy lány, akinek szépsége messze földön híres volt. A Tihany környéki dombokon legeltette aranyszőrű kecskenyáját. Az ősz hullámkirály a Balatonból ki­emel­kedve egyszer csak megpillantotta a lányt, aki azonban néma volt: felajánlotta neki, ha ad egy korsó kecsketejet a beteg fiának, feloldja a némasága alól. Így is történt.

A királyfi aztán beleszeretett a lányba, aki csodával határos módon megszólalt, váratlanul azonban flegmán elutasította a király fiát, aki belehalt a bánatba. A király szörnyű haragra gerjedt, és megátkozta a hálátlan hajadont, majd egy sziklába zárta. A gazdátlan nyáj a Balatonba veszett, a jószágok patáit azóta is a partra sodorják a tó hullámai. Ez a szikla azóta is a tihanyi visszhang része, vagyis egészen pontosan: a legenda szerint maga a lány az, aki visszhangként felel minden arra járónak.

Tizenkétszer jött vissza

A Tihanyi Apátság a 18. században épült meg. A visszhang akkor még ténylegesen létezett. Hogy miről is van szó? A templom jobb oldalától nagyjából 300 méterre található egy domb, amit Visszhang-dombnak neveztek el. Itt van egy nő alakot ábrázoló szobor, amin a felirat pontosan jelzi, hova kell állni, amikor elkiáltjuk magunkat.

A hang körülbelül két perc alatt tette meg a pár száz méteres távot, majd az apátság faláról visszaverődve, három másodperc alatt vissza is érkezett. Ezt akkor tudta, ha egy hét, maximum nyolc sorból álló mondatot „kapott”. A legemlékezetesebb mondat, ami legtöbbször felharsant, az a „szép a tihanyi kilátás, de nehéz a feljárás” volt. Ez a szöveg állítólag tizenkétszer verődött vissza.

Vissza-, visszahozták

Napjainkban már hiába kiabálunk, a tihanyi visszhangnak se híre, se hamva. Az újságok már az 1900-as évek elején pedzegették, hogy valami nem stimmel, a Balatoni Szövetség lépett is: felkérték Schuller Alajos mű­egyetemi tanárt, segítsen megoldani a problémát. A mérnök úgy vélte, a domb és a templom közötti épületek, illetve a magasra nőtt fák nyelik el a hangot.

A szövetség aztán gyerekeket kért fel egy kísérletre – fejenként 10 fillérért – , hogy tömegesen ki­abálják a hagyományos rigmusokat. A visszhangot, ha halkan is, de lehetett hallani. 1935-ben egy kilátóteraszt is kialakítottak, onnantól ott kiabáltak a turisták, ami egy időre feltámasztotta a visszhangot. 

Lapos tető sem segített

Egy hangmérnök 1958-ban azt állította, hogy egy alpesi tetővel ellátott épület az, ami gátja a hang terjedésének. A hatóságok emiatt kötelezték a tulajdonost, alakítsa a házát lapos tetősre, de igencsak bosszús volt, amikor kiderült, az egésznek semmi értelme nem volt. Nem használt.

A kutatók végül abban maradtak, hogy a visszhang eltűnéséért a kiterjedt növényzet, a megnövekedett forgalom és az elvárosiasodott környék a felelős – ahogy Örkény István is írta a Visszhang című egypercesében, ami 1968-ban jelent meg, hogy a tihanyi visszhangot „elrontották” az építkezések.