A karácsonyi időszak a szeretetről és a megértésről szól: általában ebben a néhány hétben az emberek nagylelkűbbek, együttérzőbbek, mint az év többi napján.
Napjaink ünnepi szokásai többnyire pogány hagyományokon alapszanak, ezeknek olyan adaptációi, amik segítségével a gyerekeket jó viselkedésre lehet ösztönözni. A barátságos és mosolygós Télapó nem az egyetlen, aki – ugyan csak virgáccsal – megbünteti a rossz gyerekeket, és megjutalmazza a jókat, akad néhány sokkal kevésbé lágyszívű alak is, akikkel a világ gyermekeinek számolni kellett. Létezik ugyanis a téli ünnepkörnek egy másik, sötétebb oldala is. A szófogadatlan gyerekekre szörnyű lények leselkedtek, akiknek a nevét is elég volt megemlíteni, hogy összerezzenjenek.
Az egyik legismertebb, legfélelmetesebb karácsonyi szörny: az izlandi óriásmacska. Jólakkötturin egy emberevő macska, ami mindenkit felfal, akinek nincs új ruhája karácsonykor, illetve nem visel megfelelő öltözetet az ünnep tiszteletére. A havas vidékeket járó rém (Yule, ahogy az angolszász világban ismertté vált) először a ház éléskamráját fosztja ki, majd az új ruha nélkül maradt gyerekeket is felfalja. A kissé szokatlanul hangzó indok mögött az állhat, hogy a birkatartással foglalkozó helyieknek igyekezni kellett a gyapjú feldolgozásával, ha ez sikerült, az elkészült ruhákból a birkákkal foglalkozó munkások, illetve a szolgálók is kaptak, ha nem, mert nem sikerült időre befejezniük a dolguk, eljött értük a félelmetes állat, és felfalta őket.
Ausztriában és Németországban sem jártak jobban a gyerekek, sőt. Ezeken a területeken a jutalmakért és a büntetésekért egy boszorkány volt a felelős, aki a jóknak pénzt, a rosszaknak pedig horrorisztikus kínzást hozott. A karácsonyi boszorkány egy Holle anyóhoz hasonló alak, akinek megjelenésével riogattak a szülők, ugyanis, ha rossz gyereket talált, azt elragadta, kibelezte, majd szalmával és kövel, illetve szeméttel tömte ki hasát.
Akad még bőven rémalak elég, közéjük tartozik a szintén németországi Belsnickel. A félelmetes megjelenésű lény valójában egy férfi, akinek testét állati szőr és szakadt ruha fedi, olyan maszkot visel, amiből hosszú nyelv lóg. A két héttel karácsony előtt érkező alak, egy kereplővel figyelmezteti a gyerekeket, hogy érdemes jónak lenni, amiért cukorka jár, máskülönben ostorral bünteti a rosszakat.
Az izlandi folklór nem ér véget egy embernagyságú macskánál, sőt. A helyiek szerint 13 alak járja a házakat, ők az úgynevezett jólasveinar, azaz karácsonyi csibészek. Ők azok, akik kiosztják az éves viselkedésért járó jutalmat, illetve a büntetést, többek közt így kerül a cipőkbe rohadt krumpli vagy ajándék. Szüleik hegyi trollok, az ő anyjuk Grýla. És bizony a család kedvence nem más, mint az emberevő macska, Jólakkötturin.
Grýla karácsonykor merészkedik elő a hegyekben lévő barlangjából, a rendes gyerekeknek ajándékot visz, de a rosszakat élve megfőzi, majd megeszi. Valójában a koldusként a rossz gyerekekért házhoz érkező boszorkány testesíti meg a kegyetlen izlandi telet.
A félelmetes külsejű szürke kanca a kakukktojás, ugyanis a rémisztő lény valójában szerencsét hoz. Walesben járja a házakat a hosszú póznára feltűzött lókoponyát tartó alak, lepedővel letakarva.
Mari Lwyd és kísérői a háziakkal rímpárbajt játszanak, amit általában megnyernek, ilyenkor bejutnak a házba, ezzel pedig szerencsét hoznak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.