Emberhússal házalt a hannoveri szörnyeteg - 18+

A zsaruk kimondottan kedvelték, kedvesnek tartották, és később szövetséget kötöttek vele. Amíg besúgóként jelentett az alvilágból, szemet hunytak a kisebb bűntettei felett. 

1918-ban Hannoverbe költözött, ahol a pályaudvar melletti piacon tengette napjait. Fiatal fiúkkal ismerkedett össze, akiknek csokit, cigarettát és éjszakai szállást adott. Csakhogy aki egyszer belépett a lakásába, az többé nem jött ki onnan. 

Zűrös társ

Egy esztendő után csatlakozott hozzá egy társ, Hans Grans, a maga húsz évével és borzasztó jellemével. A későbbiekben úgy választották ki az áldozataikat, hogy Gransnak melyik fiú ruhája tetszett meg. 

Haarmann pedig házalni kezdett, húst és használt ruhákat adott el. Sokan szerettek tőle vásárolni, mivel olcsón adta az árut. Természetesen senki sem sejtette, hogy a megvásárolt hús bizony nem disznó, de a ruhák eredetéről sem sejtet­tek semmit. 

Sokkoló látvány

Idővel kisebb hibákat követtek el. Egy nőhöz például véres zokni került, míg Grans olyan öltönyt viselt, amit felismertek. Közben a Leine folyóból is több, kis méretű koponya sodródott a partra. Berlinből érkeztek nyomozók, hogy megfigyeljék Haarmannt és társát.

A lebukás 1924. június 24-én érkezett el a hannoveri szörnyeteg számára. Egy fiút szeretett volna felvinni a laká­sába, de az ellenállt és verekedni kezdtek. A rendőrség mindkettejüket őrizetbe vette, majd a Haarmann-nál tartott házkutatás során döbbentek rá az igazságra. A falakat vér borította, a szobában halmokban álltak az áldozatok ruhái. A sorozatgyilkos mindent tagadott, azt állította: csupán hússal és használt ruhákkal foglalkozik. Ám miután az egyik meggyilkolt fiú édesanyja felismerte nála elveszett fia kabátját, vallomást tett. Az egészet Gansra kente, hogy miatta ölte meg a fiúkat. A Leine folyó fekete iszapjából végül több száz csontot hoztak fel. 

Utolsó kívánság

A tárgyaláson 27 fiatal meggyilkolásával vádolták meg a párost. Haarmann erre mindössze annyit reagált, hogy szeretne rágyújtani egy szivarra. A vérlázító ülésen több mint kétszáz tanú jelent meg. Amikor egyesével mutatták meg a meggyilkolt fiúk képét, a hannoveri szörnyeteg félvállról válaszolgatott: „Ezt lehet, hogy megöltem”, „Erre nem is emlékszem”.

Végül azt kérte, inkább végezzék ki, mint hogy őrültek közé zárják. Utolsó kívánsága teljesült, 1924. december 19-én lefejezték. A rendőrök pontosan nem tudták, hogy hány fiatal fiút gyilkolhatott meg, de több mint százra tippeltek.