Ahogy öreg szünk, úgy szeretjük meg a spenótot

Brit kutatók azt vizsgálták, mikor kezdi el az ember megszeretni azokat az ételeket, amelyekkel gyerekként még ki lehetett kergetni a világból. A kutatás arra jutott, hogy az ember – többnyire – 22 éves korára válik „mindenevővé”. Csecsemőkorban még körülbelül 30 ezer ízlelőbimbó van a szájban, így az erőteljesebb ízeket a babák sokkal intenzívebben érzik. Egy fiatalnak miért keserű a sör, miért tart erősnek valamit, ami a szüleinek alig csíp? A gyerekek az édes ízeket kedvelik inkább, hiszen legkorábbi emlékük is édes – az anyatej tele van cukorral és zsírokkal.

Illemből eszünk vendégként

Gyerekeknek és felnőtteknek is akadnak igazán utálatos ízek, például az angoloknak ez tradicionálisan a kék sajt, a magyaroknak a spenót. A brit kutatás szerint az iskolai étkeztetés fontos szerepet játszik az ízlés formálásában. Sokak pedig rettegnek attól, hogy vendégségben olyan ételt kapnak, amit kimondottan nem szeretnek: a válasz­adók között minden harmadik ette meg vendégségben, amit egyébként nem szeret. Talán jobb, ha a meghívottakkal előre egyeztetjük a menüt, ők pedig megosztják, mi az, amit nem vesz be a gyomruk.

Sosem fárad el a nyelvünk

Egy átlagos felnőttnek körülbelül négyezer ízlelőbimbója van. Ezek érzékelősejtjei felelnek az ízek észleléséért, és minden héten megújulnak. Bár a nyelven lévő világos dudorokat sokan ízlelőbimbónak hiszik, valójában azokon belül helyezkedik el átlagosan hat ízlelőbimbó. Sejtjei képesek eldönteni, hogy édes, sós, savanyú vagy keserű ízzel van dolguk. A receptorok ezután üzenetet küldenek az agyba, ez hozza létre az ízérzetet. Az ízlelőbimbók né­hány hetente elhalnak, vagyis újratermelődnek. Az ízeket egyébként a nyelv minden részén érezzük. A nyelv oldalai ebből a szempontból ke­vésbé érzékenyek, mint a középső részé, a hátsó részén pedig a keserű intenzívebb. Alapvető tévedés, hogy a nyelv a legerősebb izmunk, ugyanis a nyelv maga egy izomcsoport. A nyelv az egyetlen részünk, amelynek izmai nem kapcsolódnak csonthoz, így még érdekesebb az a tény, hogy a nyelv sosem fárad el, pedig egész nap használjuk. Az emberi nyelv rajzolata teljesen egyedi, nincs két teljesen egyforma, még az ikreknél sem, olyan, mint az ujjlenyomat.

Veszélyt jelentett a keserű

Az ízérzékelésért felelős ízlelőbimbók is segítették az ősembert, hogy életben maradhasson, hiszen sokszor csak íz alapján tudott dönteni arról, hogy egy étel ehető-e vagy sem. Mint a Bors által megkérdezett táplálkozás-szakértő el­mondta, az édes ízek az életben maradását segítették az ősembernek, a keserű viszont veszélyre hívta fel a figyelmet, így alakult ki az ősember ízpreferenciája. Az anyatej édesebb, mint a tehéntej, így leginkább az édes ízeket részesítjük előnyben. A gyümölcsökben és a tejben is előfordulnak természetes cukrok, de az ember ma már egyre több olyan élelmet vesz magához, amiben na­gyobb mennyiségben van meg a cukor, és ehhez az édes ízhez hozzá is szokik.

Jellemző, hogy általában nem hisszük el, ha azt mondják ne­künk, túl sósan eszünk. Ez az ízpreferencia, vagyis ami másnak túl sós, az nekünk a megfelelő szint. Ez a cukorral is igaz: ha valaki egy hónapon át lemond minden hozzáadott cukorról, és utána egy normál süteményt eszik, meg fog lepődni, mennyire édes. Ez azért van, mert addigra kitisztultak az ízlelőbimbói, és megszokták a természetes mennyiségű cukrot. Az ízpreferenciája azoknak is más, akik dohányoznak, hiszen kevésbé érzik az ízeket.

– Idősebb korra csökken az ízlelőbimbók száma, ami a szakember szerint komoly gondot is okozhat, hiszen velük együtt csökken az ízérzékelésük is. Egyre kevésbé érzik a só és a cukor mennyiségét, így egyre többet is használnak belőle, pedig nekik ebből kevesebbet kellene fo­gyasztaniuk az egészségük érdekében – mondta a Borsnak a dietetikus.