Kártérítés jár, ha mégsem engedik el szabira

Nincs ki helyettesítsen, túl sok a munka, nem enged el a főnök. Többnyire ezzel magyarázza a magyar munkavállaló, miért nem tud szabadságra menni. A Profession.hu reprezentatív online kutatásának legérzékenyebb kérdése az volt, hogy mennyien vannak azok, akik csupán papíron mennek szabadságra. Elszomorító lett az eredmény: a munkavállalók 41 százaléka azt jelezte, hogy már előfordult vele ilyen. Az is kiderült, hogy minden ötödik alkalmazott került már olyan kellemetlen helyzetbe, hogy felettese ugyan először elengedte a kiválasztott napokon szabira, de végül mégis visszavonta azt.

Legyen írásos nyoma!

Salamon András ügyvéd azt mondja: ha emiatt anyagi kára keletkezik a munkavállalónak, azt a munkaadónak kutya kötelessége kifizetni. Feltéve, ha igazolni lehet, hogy ko­rábban megegyeztek a kivenni kívánt szabadságokról – például egy iga­zoló e-mailben.

– Megfelelő indokkal előfordulhat, hogy a munkáltató megváltoztatja a korábbi döntését. De ha emiatt a munkavállalónak kára keletkezett, akkor a munkaadónak azt kötelező megtérítenie – magyarázza a Borsnak a jogász. – Ez egy polgári jogi helyzet, biztatási kárnak nevezik. Ugyanis ilyen esetben előfordul, hogy a munkavállaló – abban bízva, hogy megkapta a munkáltatójától írásban az engedélyt a szabadságra –, megvette a repülőjegyet, lefoglalta a szállást. Ha kiderül, hogy mégsem tud menni, abból komoly anyagi kára keletkezhet. Ezt meg kell valakinek térítenie. Nyilván a munkáltató lesz ez a valaki, mivel az ő döntésére alapozva szervezte meg a nyaralását a munkavállaló – fejti ki Salamon András.

Két hét egyben jár

Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy a dolgozónak pontosan hány nap szabadságával rendelkezik a munkaadó. Alapszabály például, hogy a munkáltató köteles egy évben egyszer két hetet megszakítás nélkül kiadni. Ez összesen tíz munkanapot jelent.

– Elképzelhető, hogy a munkaadó másként szeretné ezt kiadni, például egyszer hét napot egyben, aztán három napot. Ha az alkalmazottnak ez nem megfelelő, nem egyezik bele, a munkáltatónak kötelessége kiadni az egybefüggő tíz napot – fogalmaz az ügy­véd. – Alapvetően húsz munkanap az éves alapszabadság, ez mindenkinek jár. Ez a szám az életkorral együtt növekszik, a 45. évtől kezdve harminc munkanap az alapszabadság. És vannak pótszabadságok is: egy gyerek után 2 munkanap, két gyerek után 4, három vagy annál több gyerek esetén 7 nap jár pluszban évente az anyának és az apának is. Ha a munkavállaló gyermeke sérült, fogyatékos, még plusz két nap pótszabadság jár.

Két nap részletekben

Fontos tudni azt is, hogy a munkáltató a szabadságok feléről rendelkezik, vagyis azt ő szabhatja meg, hogy a szabadságkeret 50 százalékát mikor veszi ki a munkavállaló. Ezeknek a napoknak a száma azonban nem haladhatja meg a 14-et. – Egyébként, ha a dolgozó igényli, akkor legfeljebb hét munkanapot kikérhet részletekben is. Tehát: a munkáltatónak el kell fogadnia egy olyan kérést is, hogy például az első héten három, a második héten kettő, a következő héten pedig megint kettő napot venne ki a munkavállaló – egészíti ki az ügyvéd.

Ha valakinek év közben elfogy a szabadsága, mehet fizetés nélkülire. Kevesen tudják azonban, hogy ezt a munkáltatónak nem kötelessége ki­adni.

Tévhitek

1. Négy órában dolgozónak feleannyi szabadság jár

A részmunkaidő nem befolyásolja, hogy az illetőnek hány nap szabadság jár egy évben. Ha valaki egész évben dolgozik az adott munkáltatónál, akkor az egész év után számított szabadság jár neki.

2. Új munkahelyen újra jár az egész éves szabadság

Év közbeni munkahelyváltás esetén csak az éves szabadság időarányos részével lehet gazdálkodni. Ha a régi munkahelyen egyetlen szabadságot sem vett ki valaki, az új helyén akkor sem kapja meg az egész évre járót. Erre érdemes odafigyelni, mert napokat lehet vele bukni.

3. Próbaidő alatt nem lehet szabadságra menni

A Munka Törvénykönyve nem tiltja meg, hogy a munkavállaló a próbaideje alatt szabadságra menjen. A törvény csak azt mondja ki, hogy a munkaviszony első három hónapjában a munkáltató nem köteles szabadságot kiadni a munkavállaló kérésére.

4. Köteles kifizetni a munkáltató a bent marad szabadságot

A Munka Törvénykönyve nem engedi meg, hogy a szabadság helyett pénzt kapjon a munkavállaló. A törvény kimondja: „szabadságot – egy meghatározott eset kivételével – megváltani nem lehet”. A kivétel pedig a munkaviszony megszűnése: „Ha a munkáltató az arányos szabadságot nem adta ki, azt meg kell váltani”. Vagyis munkaviszony megszűnése esetén, amennyiben addig nem vette igénybe a munkavállaló az időarányosan járó összes szabadságát, akkor a ki nem vett szabadságot pénzben kell megkapnia.

Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.