Phenjan hőseit ünnepelte a Bors

Gergely–Kuo Jao-hua 2:0 (10, 18)

Gábor megkérte Ber­czik Zoltán szövetségi kapitányt, hogy lehetőleg ő kezdjen a legerősebb kínaival. Óriási lökést adott a csapatnak, hogy magabiztosan nyert.
Gergely Gábor: A csoportmérkőzésen beáldoztam a Kuo elleni meccset, hogy megismerjem az adogatásait. Megérte, mert a fináléban egyszer sem szervált ki.

Gergely–Li Csen-si 2:1
(–13, 9, 17)
A kínai tollszárfogással, szemcsés ütővel játszott, az első szettben még ki tudta használni a borítás előnyeit, de aztán már nem talált ellenszert a világ legjobb fonákjára. Már csak egyetlen győzelemre voltunk az asztalitenisz-világ trónjától.
Gergely: Az első elvesztett játék után Berczik csak annyit mondott: „Nem kell nyerned, csak játszd, amit tudsz!” Ez hatott.

Jónyer–Lu Csi-vej 2:0 (12, 19)
Amilyen jól kezdődött, olyan jól folytatódott: a kínai sokszor nem tudott mit kezdeni a magyar fiú adogatásaival és elképesztően falsos pörgetéseivel. Ekkor már felhangosodott a magyar szurkolótábor, zúgott a vastaps.
Jónyer: Sokkal nyugodtabb voltam, mint az ellenfelem, hiszen én már játszottam világbajnoki döntőt, ő viszont újonc volt.

Jónyer–Kuo Jao-hua 1:2 (19, –19, –19)
Az eredményből is látszik, hogy rendkívül szoros, kiélezett küzdelem volt. Sokak szerint még ez a meccs sem úszott volna el, ha a bíró nem ad meg a kínainak egy oldalcsuszát, amivel kibillentette Jónyert a ritmusból.
Jónyer: Nem akarom megmagyarázni az eredményt, de nagyon sok múlt azon a bizonyos elnézett labdán.

Klampár–Li Csen-si 2:0 (17, 11)

Klampi csuklója újra megvillant. Az első kör után a mieink még szettet sem veszítettek.
Klampár: Az utolsó pontot követően éreztem, hogy miénk lehet az aranyérem.
Klampár–Lu Csi-vej 2:1 (–17, 12, 19)
A születésnapos Klampár hátrányból felállva, a játék minden szépségét felvonultatva verte a rettegett kínait.
Klampár: A kínaiak ekkor már szabályosan féltek tőlünk. Ennek a srácnak is annyira remegett az ütő a kezében, hogy majdnem megsajnáltam.