Kipróbáltuk a csak nőket oktató autósiskolát

Türelem, türelem, türelem. Valljuk be, sok női sofőrhöz ez a kulcs. A Mosolyzóna Autósiskola ezzel olyannyira tisztában van, hogy vállalja: kivétel nélkül minden náluk tanuló nőnek megtanítják a vezetés csínját-bínját. Mélyvízbe dobtuk Csörgő László szakoktatót. Olyan újság­írót küldtünk a nyakára, aki nem ápol túl jó viszonyt a pedálokkal és a váltóval.

Pszichoszomatikus tünetek jeleztek

Éles, késszúrásszerű fájdalom a nyakamnál verte ki az álmot a szememből reggel. Azonnal el­kezdtek kattogni a fogaskerekek. Idegbecsípődés? Mi lesz így a riporttal? Hogy mutatok be egy kifejezetten csak nőknek szóló autósiskolát én, akinek ugyan több éve van jogsija, de ha 50 kilométeres óránkénti sebességnél többel kell menni valahol, izzad a tenyerem, ver a víz és csak azért imádkozom, hogy a többi útonlévővel éljük túl, amíg félreállok.

Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg ez egy pszichoszomatikus tünet, így tiltakozik a szervezetem az ellen, hogy volán mögé üljek. Nem adtam olyan könnyen magam, felvettem a kesztyűt a félelmemmel és a fájdalmammal szemben – amiben nagy segítségemre volt egy erős csillapítókrém is –, és elindultam az autósiskolába busszal, metró­val, villamossal. Naná, hogy nem kocsival!

Gyilkos tud lenni a berögzült rutin 

– Nem egyedi eset, hogy a hölgyek úgy érkeznek hozzánk, hogy rettegnek a vezetéstől – kezdi Csörgő László szakoktató. – Ennek sok oka lehet. Nincs önbizalmuk, túl sokat várnak el maguktól, vagy a szülők, esetleg a párjuk elvárásainak próbálnak megfelelni. Az első és legfontosabb, amit figyelembe kell venni, hogy a nők agya teljesen máshogy működik, mint a férfiaké. Míg előbbiek önbizalmát növelni kell, addig a legtöbb férfiéból inkább kicsit visszább kell venni – magyarázza az anyósülésről.

Én már a kormányt szorongatom, indulásra készen. Laci azonnal jelzi: ott fogjam, ahol az órán a hármas és a kilences van. Hiába, a sosem volt rutinból nehéz visszaemlékezni a régi (szép) időkre, amikor még sűrűbben vettem át a sofőrszerepet. Ha már szóba került a rutin, Laci azonnal kontráz. – Sajnos a rutin sokszor semmit nem jelent. Én azt gondolom, hogy a rutin a biztonság egyik legnagyobb gyilkosa. Nem ez a lényeg, hanem a tudatosság – fejti ki. 

A zöld szín a balt, a piros a jobbot jelenti

Ha el tudnak képzelni az olvasók nyugodt embert, akkor azt szorozzák meg kettővel és megkapják Laci türelmi szintjét. Én már csak tudom, élesben teszteltem, hol pattan el nála a húr. Elárulom: sehol. 

– Ha elkezdenék kiabálni és türelmetlenkedni, az egyikünknek sem lenne jó. Tény, hogy a nőkhöz sokkal több türelemre van szükség, ha vezetni tanítjuk őket, de ez így van jól. Sokszor előfordul az is, hogy összekeverik az irányokat és hirtelen nem tudják, merre van a jobb és a bal. Erre is van megoldás. Olyankor beteszek a szélvédő két szélére egy zöld és egy piros jelzőt. Forduláskor egyszerűen a színeket mondom és máris megy – meséli Laci, miközben éppen a csupa jobbkezes utcák között döcögök negyvennel.

A végtelen türelmű szakoktató ugyanis nem engedi, hogy többel menjek. Azt mondja, meg kell tanulnom nem frusztrálva érezni magam, mert jönnek mögöttem. – Azért keresnek meg bennünket a hölgyek, mert szeretnének megtanulni vezetni egy nyugodt környezetben. Ezt nem mindenhol kapják meg. El kell tudni fogadni, hogy éppúgy, ahogy az életben is, különbözőek vagyunk, a közlekedés során is. Megtanítjuk, hogy attól, mert elsőre nem sikerül egy parkolás, kár megijedni, majd harmadszorra sikerül. Nincs ezzel semmi probléma. Szép lassan el lehet érni, hogy levetkőzzék az önbizalomhiányt – magyarázza a szakoktató.

Ha egy útravalót kellene mondanom, hogy mit kaptam Lacitól, akkor a kö­vetkezőt mondanám: a mögöttünk jövők nem üldöznek, csak követnek. Ez az egy mondat akkorát ütött, hogy onnantól kezdve nem kezdtem rátaposni a gázra, amikor a mögöttem haladó nem titkoltan türelmetlenkedett. Majd kikerül.