Zenehallgatás közben gázolta halálra a vonat Szabolcsot

A nyáregyházi tinédzser az egyik legjobb barátjával várakozott a szomszédos település vasútállomásán hétfő reggel. A kamasz még megvárta, hogy a Cegléd felől a fővárosba tartó vonat elhaladjon, aztán elindult. Alig lépett kettőt, a szemközti oldalon száguldó szerelvény frontálisan ütközött vele. A barátja még próbált utánanyúlni, de esélye sem volt megmenteni a fiút.

– Bízom benne, hogy mire feleszmélt vagy mire eljutott a tudatáig, már mindennek vége volt… – mondta a Borsnak elcsukló hangon a szerencsétlenül járt fiú édesapja, Bolgár János, aki már a helyszínelők kiszállása előtt megérkezett az állomásra. A szemtanúk elmondása szerint a végzetes pillanatban a fiú kezében volt a telefonja, a fülhallgatójára pedig a teste mellett bukkantak. A mobilja ezernyi apró darabra tört.

– Végignéztem, ahogy a gyermekemet levetkőztetik és berakják a koporsóba. Örülök, hogy nem több darabban kellett összeszedni, de a halottszállító nem javasolta, hogy az arcára adjak egy utolsó puszit – emlékezett vissza a családfő a Borsnak.

– A fiam szemüveges volt, de rendszeresen nem hordta, s aznap sem volt rajta. Sokszor szóltam neki, gyakran figyelmeztettem arra is, hogy közlekedés közben óvatosan hallgasson zenét. Jó gyerek volt, egy igazi kamasz – mesélte az édesapa.

Szabolcs Budapestre járt iskolába, gépésznek tanult. Édesapja utoljára vasárnap este láthatta, amikor a fürdőszoba előtt váltottak pár szót. A 11 éves húgával nagyon jó testvérek voltak, s rengeteg barátja volt. Sokat focizott, és hangszeren is játszott. Nem tartozott a legjobb tanulók közé, de apjának nemrég megígérte, hogy javítani fog. Szabolcs iskolájában még aznap megemlékezést tartottak, szombaton pedig a focipályán emlékeznek meg róla. A gyászmisét celebráló lelkész korábban tanította a fiút.

– Rengetegen felajánlották, hogy segítenek, leginkább azonban egy időgépre volna szükségünk. Ha a cikk hatására száz gyerekből legalább egy óvatosabb lesz, az én fiam már nem halt meg hiába. Ezen változtatni azonban már nem tudunk. Életünk hátralévő részében azzal kelünk, s fekszünk, hogy volt egy gyerek, aki nagyon jó volt, akit nagyon szerettünk, de egyszerűen kamasz volt és nem fogadta meg, amitől próbáltuk óvni – halkul el a férfi hangja.

Szabolcsot a családja, a barátai, s az összes ismerőse gyászolja.

(Kapcsolódó jegyzetünk ide kattintva olvasható.)