Saját magát gyógyította ki a rákból Szilárd Leó

Csak három hónapig működött zavartalanul a világ első atomreaktora, amit Chicagóban kapcsoltak be 1942 végén. Márciusban – épp holnap lesz 76 éve – le kellett állítani, mert erős radioaktív sugárzással működött. Két magyar zseni is dolgozott rajta, az olasz Enrico Fermi mellett Wigner Jenő és Szilárd Leó. A magyar fizikus sokáig próbált küzdeni, hogy ne használják az atomot katonai célokra, a neve mégis összefonódott a tömegpusztító fegyverrel.

Torokgyíkból találmány

Szilárd Leó (1898–1964) csak 13 éves volt, amikor rájött, hogyan lehet úgy beszélni valakivel, hogy az másik helyiségben van. Bátyja, Béla torokgyíkot kapott, ezért nem mehetett a közelébe. Összeeszkábált hát egy drót nélküli távírót, amin keresztül beszélhettek. A Műegyetemen egyszer úgy megverték diáktársai – politikai nézetei miatt –, hogy leesett a lépcsőn. Az iskolát otthagyta, Budapestet is, majd Berlinben tanult fizikát. Itt vette szárnyai alá a fizikusok nagy géniusza, Albert Einstein, akivel gyakorlatilag együtt szabadalmaztattak olyan fontos találmányokat, mint az elektromágneses szivattyú, a részecskegyorsító és a hűtőszekrény. Utóbbi arra is jó volt, hogy rájöjjenek, a hűtés az atomreaktorokhoz is elengedhetetlen.

Nem szólalt meg magyarul

A tudósnak gyakorlatilag a piros lámpánál állva ugrott be az atombomba elmélete. A szabadalmából azonban nem kértek. 1938-ban New Yorkba költözött, és onnantól kezdve nem szólalt meg magyarul. Aggasztotta Hitler hatalomra jutása Németországban, ezért folyamatosan két bőrönddel járkált, mert nagy háborútól tartott, és hogy bármikor menekülnie kell. Akkor már kollégáival tudta, az urán lesz a megfelelő anyag az atombomba előállításához. Ekkoriban többnyire hotelekben lakott, Magyarország után nem is érezte otthon magát sehol. Sokáig azt hitték, agglegény, mert feleségével még akkor sem laktak együtt, amikor már házasok voltak, csak Szilárd Leó életének vége felé. A fizikus megpróbált lobbizni a hadseregnél a bombával, szeretett volna pénzt látni a szabadalmából, de ezt nagyon megbánta. Einsteinnel együtt írtak levelet az amerikai elnöknek, Rooseveltnek, aki küldött nekik hatezer dollárt, de az további kutatásokhoz nem volt elég.

Hiába várta a Nobel-díjat

Szilárdot nagyon megviselték a háborús évek, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború. Elkezdett tudományos-fantasztikus műveket írni. 1961-es, A delfinek hangja című novellája a legismertebb. A Nobel-díjat nagy sajnálatára nem kapta meg, de az Atombékedíjat neki adományozták Amerikában. Alig múlt 60 éves, amikor rákos lett, ami bizonyosan a kísérleteivel is összefüggött. Egyik legközelebbi munkatársa, a számítógépet feltaláló Neumann János halálát is sugárfertőzés okozta, és nem akarta, hogy ez vele is megtörténjen. Akkor annyit mondott magyarul a feleségének: „nem jó megöregedni”. Kifejlesztette a radioterápiát, saját magának számolta ki a dózisokat. Felesége szörnyülködve vette tudomásul, hogy férje az előírt dózis hatszorosát rendelte el magának. De neki lett igaza, meggyógyult: nyolc évvel később álmában, szívrohamban halt meg. Kérésére hamvai egyharmadát héliumos léggömbre kötözték. Harmada az Egyesült Államokban, harmada pedig a Kerepesi temetőben van.