Nagymacskák nyomában barangol a világjáró Balázs

Január lévén bizonyára még sokaknak szem előtt a bakancslistája, amin szerepelnek az álmaik. Aki olyanokat írt fel, mint játszani a delfinekkel, sétálni Afrikában az oroszlánokkal, mókázni kölyöktigrisekkel, leugrani egy vagy több elképesztően magas szikláról Új-Zélandon, vagy végre megírni azt a regényt, amit már évek óta szeret­ne, az most biztos irigykedik kicsit. Szabó Balázs Ákos ugyanis ezt mind kipipálhatja. Az író folyamatosan keresi a veszélyt, ami sokszor meg is találja. 

– Kétszer mart meg mérges kígyó, egyszer Borneón, egyszer pedig Etiópiában. Egyik esetben sem tudtam, hogy mi fog velem történni. Nem volt mit tennem, meg kellett ölnöm az állatot, és azzal együtt kellett a legközelebbi kórházba mennem, mert csak így tudták az orvosok, hogy mi mart meg. Visszagondolva életem legjobb eseményei közé tartoznak ezek az élmények, de az adott pillanatban meglehetősen traumatikus volt, mert nem tudtam, hogy mennyi időm van hátra – mesélte hihetetlen történetét a Borsnak Ba­lázs, akinek nem a kígyómarás az egyetlen elképesztő élménye. Egyszer például eltévedt Nepálban a Himalája régióban, de olyan is volt, hogy könnyűbúvárkodás közben egy áramlat úgy elvitte, hogy majdnem megfulladt.

– Én már hároméves koromban is oroszlánt szerettem volna karácsonyra. Egyszer csak nyakamba vettem a világot, és felkerestem olyan helyeket, ahol nagy­macskákat lehet simogatni. Elmentem olyan menhelyekre Afrikába, Indiába, Dél-Amerikába, ahol valóra válthattam az álmaimat. Fotóztam őket, játszottam velük – árulta el. Az egykori irodalomtanár már nem tanítana egyetemen, a regények szerinte éppannyira tudnak tanítani, mint egy-egy óra, épp ezért ír. Könyvével a többi között a tanítás a célja, valamint az, hogy az olvasók még jobban megszeressék az állatokat.