Kitalált egy országot, aztán eladta - Városi legenda

Mindössze tizenhét évesen állt tengerésznek Gregor MacGregor (1786–1845), a híres skót népi hős, Rob Roy leszármazottja, majd a brit királyi hadiflotta tagjaként a Karib-tenger felé vette az irányt. A venezuelai függetlenségi háborúban derekasan küzdött, egészen ezredesi rangig vitte, 34 évesen úgy döntött, visszatér Angliába. Ám útközben kitalálta a világ legnagyobb átverésének tervét.

Telepeseket keresett

MacGregort nagy tisztelettel üdvözölték a szigetországban, de arra senki nem számított, hogy hercegként tér vissza. A fickó ugyanis azzal érkezett, hogy egy nemrég felfedezett Karib-tengeri kis ország, Poyais hercege, és személyesen I. Frederic Augustus, Moszkitópart királya tette arisztokráciájának a tagjává.

– Küldetésem, a karibi uralkodó megbízása alapján, hogy minél több angol telepest csábítsak országába – mondta az embereknek. Az éghajlata tökéletes a mezőgazdasághoz, rendkívül gazdag erdőkben, nemesfémekben, a helybéliek barátságosak, csak mivel kevés a pénzük ahhoz, hogy a fejlődés és az iparosodás útjára lépjenek, szükségük van a gazdagabb beköltözőkre – sorolta érveit MacGregor. Mondani sem kell, de Poyais országa, a hercegi rang, a király személye, de még a megbízatása is egy­aránt kitaláció volt, mégis működött.

Kötvényekben a pénz

A mai Honduras északi csücskében fekvő terület létezésében nem kételkedtek a britek, Mac Gregor ugyanis azonnal fel tudott mutatni egy könyvet, ami részletesen írt az országról.

Szerzője egy hajóskapitány, egy bizonyos Thomas Strangeways állította benne, hogy az 1730-as években felfedezte a területet, jó viszonyt alakított ki a bennszülöttekkel, majd megalapította a főváros Poyais-t. Csakhogy a szóban forgó kapitány maga volt MacGregor, álnéven. De a költözni vágyó érdeklődő egyre több lett. Napóleon legyőzésével béke honolt Európában, az egykori spanyol birodalom széthullása nyomán a függetlenségüket el­nyerő latin-amerikai or­szágok pedig sorra bocsátották ki 5–6 százalékos hozamot ígérő államkötvényeiket.

MacGregor ezt használta ki, Poyais állampapírjainak hatszázalékos kamata pedig senkinek nem szúrt szemet. A rafinált skót 200 ezer font, azaz közel 75 millió forint értékben adott el a nem létező ország kötvényeiből, ami persze akkor is borzasztóan magas összeg volt.

És akkor elindultak...

A hirtelen gazdagságtól megrészegült skót további irodákat nyitott Londonban, Glasgow-ban és Edinburgh-ben, de az államkötvények mellett már Poyais földjeit, bányáit, állami pozícióit, sőt nemesi címeit is értékesíteni kezdte. Végezetül már 3,6 milliárd fontot, 13 billió forintnál is többet tett zsebre. A gond akkor kezdődött, amikor az első telepesek tényleg útnak indultak: 1823 elején vízre szálltak és célba vették a nem létező Poyais-t.

Héthajónyi ember vágott neki az útnak, összesen 250-en. Az ígéret földjét nem találták meg, és mire egy brit hajó rájuk talált, és partra kísérte őket Belize-ben, már lázadások törtek ki: tombolt az éhínség, járványok tizedelték a reményteli telepeseket. Végül 50-en maradtak életben. Ahogy a gigantikus átverésnek híre ment, MacGregornak menekülnie kellett. Franciaországban próbált meg ugyanezzel a trükkel átejteni embereket, de ott hamar gyanús lett a hatóságoknak.

MacGregor kénytelen volt a szülőföldjére visszatérni, ám a pénzüket követelő befektetők a nyomába eredtek, meg akarták lincselni. Az mentette meg az életét, hogy háborús hős volt, Venezuelában állampolgárságot és védettséget kapott. 1845-ben, ötvennyolc évesen halt meg, nem túl szegényen. 

Lustig 25 milliót kért az Eiffel-toronyért

Az osztrák származású Victor Lustig is bőven pályázhatott az évszázad csalója címre. 1925-ben, amikor felmerült, hogy az akkor még nem éppen turistalátványosságként szolgáló Eiffel-tornyot elbontják – sokba került a fenntartása –, úgy döntött, fémkereskedőknek eladja. Pedig semmi köze nem volt hozzá!

A gazdálkodási hivatal főigazgatójának kiadva magát, megállapodott velük, hogy a toronyból származó 7300 tonna fémet majd annak adják, aki a legtöbbet ígéri. Másnap már öt ajánlat várta, de egyikük még készpénzt is adott neki foglalóként: 100 ezer frankot, vagyis mai értékén úgy 25 millió forintot. A trükköt még egyszer eljátszotta Párizsban, de akkor már lebukott. Amerikába menekült, ahol szintén ügyeskedni próbált, és többek között pénzhamisításért húsz évet kapott.