Igazi különlegesség! Lapátorrú tokhal akadt horogra

A szegedi Lencsés horgásztóból egy úgynevezett lapátorrú tok akadt a minap néhány helyi pecás horgára. Először nem is hittek a szemüknek, ugyanis korábban még sosem láttak hasonlót, főként, hogy a fárasztásnál valójában pontyra számítottak – írja a Délmagyarország napilap.

Farkas István két társával egy 11 kilós lapát­orrú tokhalat emelt a partra. Gyorsan készítettek is egy fotót vele, de sporthorgászokról lévén szó, percekkel később vissza is engedték a vízbe.

A fajta eredetileg Amerika leghosszabb folyójában, a Mississippiben őshonos, de Kelet-Európában, többek között nálunk is betelepítették már néhány mesterséges tóba, ahonnan egynéhány példány a Dunába és a Tiszába is kiszökött.

Az Aranyponty Zrt. tulajdonosa, Lévai Ferenc szerint a szokatlan kinézete ellenére egyáltalán nem kell tartani a toktól.

– Egy porcos-vértes halról beszélünk, ilyenek a cápák is. Fontos, hogy áramló vízben tartózkodjon, csak így juthat folyamatosan oxigénhez. Bőven megnőhet 20 kiló fölé is. A teste egyharmadát kitevő lapátocskája segítségével szűri ki a táplálékát, majd a kopol­tyúján keresztül átszűri. Hozzánk 15–20 éve került be.

– Néhány szökött példány külföldi szaporításból bekerülhetett a természetes vizekbe, de nem veszélyezteti a hazai halakat, mert nem egy szapora faj. Hasonlóak a kecsegékhez és a vizákhoz, amelyek őshonos fajok nálunk. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a kaviárjuk rendkívül ízletes – mondja a szakértő. 

Isteni citrommal

Buday Péter mesterszakács is kedveli a tokféléket, amiknek a harcsára hajazó, finom, omlós húsuk van.

– A tokfélék húsa vékony rostokból áll, így főzve, sütve, párolva és füstölve is kiválóak. A kedvencem a citromos, zsájás, fehérboros változat. Kicsi vajon futtassuk meg a tokból szépen lefejtett halsteakünket. Fűszerezzük, majd pároljuk meg a zsájás fehérborunkban, közben locsolgassuk a lével. Ha kész a hal, adjunk a léhez egy kis sáfrányt, így kitűnő mártást kaphatunk – ajánlja a séf.