Gyilkosságról akarták elterelni a figyelmet a pancser műkincstolvajok?

Ha azt mondjuk, Edvard Munch Sikoly című képe az utóbbi évszázadok egyik legismertebb, legjelentősebb alkotása, nem tévednénk sokat. Noha a mű pontos értékét rendkívül nehéz felbecsülni - a legnagyobb, mindenki által jól ismert alkotásokkal mindig így van -, tény, hogy dollár százmilliókról beszélhetünk.

Több készült belőle

A művészettörténet ikonikus festményeivel ellentétben a norvég festő Sikoly című alkotása nem egyedi munka - több, egymáshoz elég közel álló verziót készített belőle 1893 és 1910 között: két pasztellrajzot valamint egy olaj- és egy temperafestményt, illetve egy litográf-sorozatot.

A két legismertebb verzió - a két festmény - az utóbbi évtizedekben hasonlóképp járt: az egyiket 1994-ben, a másikat pedig 2004-ben lopták el. Mindkét rablás komoly, máig megválaszolatlan kérdéseket vet fel.

Fényes nappal, amatőrök emelték el

2004. augusztus 22-én, nem sokkal a délelőtt 11 órai nyitás után maszkos fegyveresek rontottak be az oslói Munch Múzeumba, ahonnan elvitték a Sikoly 1910-ben festett változatát, valamint Munch Madonna című képét. Pár hónappal később a norvég rendőrség már letartóztatta az első gyanúsítottat, melyet újabb elfogások követtek. 2006 tavaszára hat ember ellen emeltek vádat, akik közül hármat el is ítéltek - a két kép azonban még mindig nem került elő. Sokat attól tartottak, soha nem is fognak, miután a tolvajok inkább megsemmisítették a műveket, mint hogy bizonyítékul szolgálhassanak ellenük. Aztán 2006. augusztus 31-én a rendőrök bejelentették: kisebb sérülésekkel ugyan, de mindkét kép előkerült - azt azonban, hogy miként bukkantak a nyomukra, a mai napig nem fedték fel.

Egyes feltételezések szerint az egész műkincsrablás csak azt a célt szolgálta, hogy egy másik bűntényről - egy rendőrtiszt meggyilkolásáról - elterelje a figyelmet, és hátráltassa azt a nyomozást. Ezt az elméletet támasztják alá a Munch Múzeum igazgatójának szavai is, miszerint nem egy kifinomult bűnténnyel volt dolguk. De egyes tanúbeszámolók is a rablás amatőr mivoltát erősítették meg - azaz azt, hogy a bűnözőknek vajmi kevés közük volt a műkincsekhez. Valaki például látta, hogy a tolvajok olyan gyakorlatlanok voltak, hogy egyikőjük el is ejtette az egyik festményt távozáskor. 

Az, hogy az egész rablást fényes nappal, a lehető leglátványosabban követték el, egyes elméletek szerint ugyancsak a bűntény színpadiasságát erősítették.

50 másodperc alatt lopták el

Ugyancsak különös műkincsrablás áldozata lett a festmény másik, 1893-ban festett változata. Ezt az oslói Nemzeti Múzeumból emelték el 1994. február 12-én, a téli olimpia megnyitójának estéjén - méghozzá igencsak banális módon. Az ikonikus képet olyannyira nem őrizték, hogy a tolvajoknak elég volt egy létrát támasztani a múzeum falához, azon felmászva betörni egy ablakot, majd megpattanni a képpel. 

Még egy kis üzenetet is hagytak a helyszínen az elkövetők, ami így szólt:

Köszönet a gyenge biztonsági rendszerért.

A képért a műkincstolvajok váltságdíjat akartak kérni, amit a múzeum természetesen nem kívánt kifizetni, így a norvég zsaruk - brit rendőrökkel karöltve - csapdát állítottak a bűnözőknek. 

A festmény végül május hetedikén épségben visszakerült a múzeumba, négy ember kezén pedig kattant a bilincs. Köztük volt az a Pål Enger, aki 1988-ban már ellopott egy másik Munch-képet, a Vámpírt. Az eset pikantériája, hogy noha Engert sikerült hat év három hónapra elítélni (amiből végül négyet ült le), bűntársait szabadon kellett engedni egy eljárási hiba miatt - az akcióban részt vevő brit zsaruk ugyanis álnéven érkeztek Norvégiába, ami ellentétes a helyi törvényekkel.

Enger egyébként 2001-ben ismét rátette a kezét a Sikoly egyik verziójára - ám ekkor már legálisan. Egy aukción vásárolt magának egyet Munch Sikoly-litográfiái közül.