15 ezernél is többféle alma van

Az alma meg a fája

Az alma sokfélesége főleg a nemesítésnek köszönhető. A kertészek általában tovább dolgoznak a legkeresettebb fajtákon, hogy finomítsák a rájuk jellemző, karakteres tulajdonságokat. Például még savanyúbb legyen a gyümölcs, vagy pont ellenkezőleg: még édesebb.

Érdekes tény, hogy hiába ültetünk el egy almamagot, egyáltalán nem biztos, hogy az abból növő fán termő gyümölcs is ugyanolyan ízű lesz. Kovács Gyula, a Kárpát-medence ősi gyümölcsfajtáinak őrzője, a Tündérkert megálmodója szerint ez egyszerű genetika:

– Ha megszületik egy gyerek, az sem fog teljes mértékben hasonlítani valamelyik szülőjére. A növényvilágban is éppen ugyanez van – magyarázta a Borsnak.

Kellett a jó gyümölcs

Ma több mint 15 ezer almafajta létezik, azaz nagyjából minden tapolcai polgárra jutna egy. Kovács Gyula, aki a nyolcvanas években kezdett el Göcsej, vagyis a Közép-Zalai-dombság néprajzával foglalkozni, azt mondja: ez a többi között azért is lehetséges, mert a régi korok embere hihetetlenül igényes volt arra, hogy mi kerül az asztalára, on­nan pedig a gyomrába.

– Amikor nem volt éppen háború, akkor mindent megtettek azért, hogy a lehető legjobb gyümölcsöt termesszék és fo­gyasszák. Az is nagyon fontos volt a gazdának, hogy minél ellenállóbb legyen a gyümölcs a különböző kártevőkkel és a szélsőséges időjárással szemben – tette hozzá.

De más oka is van annak, hogy az almából egy ennyire sokféle és ennyire strapabíró, eltartható gyümölcs lett az évszázadok során. A kora középkorban például Göcsejben az volt a jellemző, hogy amikor az ellenség a vetést letarolta és az álla­tokat elhajtotta, akkor nem ma­radt más élelmiszernek, csak a gyümölcs. Nem véletlen, hogy már akkoriban komoly gyümölcskultúra alakult ki. 

Aszalni és ecetnek

Már a kora középkorban sem csak mag által szaporították a fajtákat, hanem oltással is. Ezt azért tették, hogy ugyanolyan fajtát nyerjenek, mint amilyen az anyafáé. Később az is előfordult, hogy a felhasználás módját szem előtt tartva egy konkrét célból próbáltak szelektálni.

Göcsejben például az egészben aszalható fajtáknak külön kultúrája volt. Az aszalás azért volt nagyon népszerű, mert a gyümölcs megtartotta a teljes vitamin- és ásványianyag-tartalmát. De volt olyan alma is, amiből ecetet nyertek ki. Az pedig annak idején nélkülözhetetlen volt egy háztartásban: tartósításra is használták, de a népgyógyászat, a higiénia szempontjából is fontos volt. A gazda tehát egyszerűen azt oltotta magának, amire éppen szüksége volt.

Magyarországon egyébként ma körülbelül 30-40 fajtát termesztenek. A régi idők gyümölcs­kultúrája sokkal színesebb volt, Kovács Gyula pórszombati gyűjteményében több mint 1100 fajtát őriz.