Drámává vált a szülés, az apának kellett átvennie a szoptatás örömét

Amikor Maxamillian Neubauer feleségével, Aprillel közölték az orvosok, hogy terhességi magas vérnyomásban szenved, már tudták, hogy nem lesz könnyű kislányuk születése. Az édesanya csak egy egyszerű stressz tesztre ment, de öt perc múlva az ápolók elkezdtek sürögni forogni körülötte, és tudatták a leendő anyával, hogy összehúzódásai vannak, amit azt jelenti, hogy a baba már úton van.

Mindebből a kismama semmit sem érzett, betolták egy kórterembe, ahol hamarosan elfolyt a magzatvíz is, ekkor már érezte, hogy valóban megindult a szülés. April átfordult az oldalára és ekkor kezdődött az igazi rémálom a család számára.

– Annyira tehetetlennek éreztem magam, és nagyon aggódtam a feleségem és a gyermekem életéért is. Sokan belehalnak a terhességi magas vérnyomás szövődményeibe. Az orvosok mindent megtettek, de a feleségemnek görcsrohamai lettek, és attól féltek, hogy kómába esik – emlékezett vissza a rémisztő pillanatokra Neubauer.

Végül császármetszéssel a világra segítették a kislányt, az édesanyát pedig betolták az intenzív osztályra, ahova az apuka már nem mehetett utána. Annak ellenére, hogy az újdonsült édesapa elmondhatatlan boldogságot érzett kislánya Rosalia születésétől, borzasztóan aggódott feleségéért. Egy kedves nővér igyekezett elfeledtetni vele mindazt, ami éppen történik, és kihozta az újszülött babát, majd a férfi kezébe tette. Rosalia ösztönösen a mellbimbókat kereste, hogy táplálékhoz jusson, ezért a nővér megkérte az édesapát, hogy szoptassa meg a gyermeket. Talán azért döntött így az ápolónő, mert látta, hogy az apuka nagyon nehezen viseli a helyzetet, és el szerette volna terelni a férfi figyelmét a gondokról.

Egy fecskendőbe töltötték a tápszert, melynek cumis végét egy cső segítségével a férfi melléhez tapasztották, így az újszülött semmit sem érzett édesanyja hiányából. A szoptatás nemcsak a táplálkozás miatt fontos egy újszülött számára, de jelentős pszichológiai hatásai is vannak, mely az egymáshoz való kötődést segíti elő valamint megnyugtatja a babát.

– Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen helyzetben találom magam. Az első pillanatban kicsit kínosnak éreztem, de aztán megszűnt a külvilág, és csak én léteztem és a kislányom. Annyira boldog voltam, minden gondomat elfeledtem rögtön – mesélte a Metronak a büszke apuka, aki újra megtenné mindezt, ha szükség volna rá.

Szerencsére az édesanya hamar jobban lett, és már ő eteti a kisbabájukat, így együtt térhetett haza a boldog család a kórházból. Abban bíznak, hogy ez a történet talán másokat is inspirál majd, és kicsit nyitottabban gondolkodnak majd az olyan furcsa helyzetekről, mint amibe ők maguk is keveredtek.