Exzsaru az ország egyik legjobb ultisa

Fiatalon a Pécsi MSC-ben futballozott Kenderesi Ferenc. Amikor tartalékos játékosként felkerült a nagycsapathoz, járták az országot, és azok sokszor hosszú utak voltak.

– A nagyok ilyenkor ultiztak, én meg néztem őket – elevenítette fel a kezdeteket a Borsnak a 60 éves, ma Szegeden élő Ferenc. – Amikor valamennyire megtanultam, akkor be is szálltam. Aztán később már mindig akadt néhány társ, akivel játszani lehetett.

Jó tíz éve, amikor megalakult a Szegedi Ultiegyesület, Ferenc leigazolt oda. Azóta kedden és csütörtökön rendszeresen ultiznak, de csak kis alapon. Régen egyforintoson, most tízesen.

– Ez az az összeg, amivel nem veszítheti el senki a fizetését. Ha jól megy a lap, összejöhet kétezer, ami aztán el is megy, szóval meggazdagodni nem lehet belőle. Manapság néha egy-egy nagyobb versenyen nyerhető 40 ezer forint, de ez a mostani nyolcszázezer kilóg a sorból – magyarázta Ferenc.

Az ulti kimondottan magyar kártyajáték, máshol nem játsszák, nem úgy, mint a bridzset, amiből nemzetközi tornák is vannak. Az ultinál a győzelem nyolcvan százalékban a lapjárástól és nem a fifikától függ, ezért a selejtezőn egyformán osztotta a gép a lapokat, hogy mindenki egyenlő eséllyel induljon. Végül az egymáshoz viszonyított eredmények alapján dőlt el a továbbjutás.

– Voltam már első helyezett is versenyen, de akkor „csak” 246 induló volt, most azonban 1300-an neveztek, és több nagyvárosban zajlottak az előselejtezők – büszkélkedett a bronz­érmes országos ultibajnok, aki sikeres nyomozó volt, de egy infarktus miatt harminc és fél év után ott kellett hagynia a pályát. – Sokáig hiányzott az a közösség, amelyikkel éjjel-nappal együtt voltunk, ha az élet úgy hozta. Most nyugdíjas vagyok.

Ferencnek jól jött ez a nyeremény, vannak gyerekek, úgyhogy meglesz a helye. Versenyezni pedig továbbra is fog. Azt mondja, a legtöbb verseny nevezési díjas, és van még útiköltség, plusz helyben is költ az ember, szóval a pénzdíjból jelentős plusz nem jön össze. Ez az országos bajnokság, amit az Ultiliga Kártyaklub Egyesület szervezett, tényleg a kivételek közé tartozott.

– Kár, hogy évente csak egy van belőle! Természetesen jövőre is indulok – fogadkozott az     exzsaru. 

Korda György négyévesen kezdte

A magyar zenei élet állócsillagának nagypapája házmester volt. Abban az időben a házak kapuját tízkor bezárták, aki azután ért haza, az kicsengette a házmestert és kapupénzt fizetett.

– A nagypapa esténként unatkozott, míg a lakókra várt, ezért egy barátjával ultizott, hogy elüsse az időt. Ő volt Suli bácsi, aki egyszer azt mondta: Kálmán, nagyon unalmas ez így kettesben, szerezzünk egy harmadikat. Honnan szerezzek hajnali kettőkor? Itt a Gyuri, még nem jár se óvódába, se iskolába, tanítsuk meg. Így történt, hogy négyévesen elkezdtem tőlük tanulni, ötévesen már pénzben, tízfilléres alapon ultiztam. A trükköket gyerekkoromban elsajátítottam, így lettem profi kártyás! Ki hitte volna, hogy ez kihat majd az éle­temre? – mesélte korábban a Borsnak Korda.