Óvónő a leggazdagabb magyar üzletasszony

Mi volt az első üzlete?

Három bélyeg elcserélése nyolc­évesen, az általános iskola második osztályában. Édesanyám gyűjteményéből szedtem ki, és az ak­kor divatos illatos radírra cseréltem az osztályban.

Mit szóltak ehhez otthon?

Nem örültek, ugyanis nem voltam tisztában a bélyegek értékével. De nem is szidtak le, hanem elmagyarázták, miért volt ez rossz üzlet.

Az első munka?

Általános iskolásként a nyári szünetben széklábakat csomagoltam egy bútoripari KTSZ-ben. Nálunk otthon természetes volt, hogy dolgozunk a háztájiban, segítünk, a pénz egy részét pedig a családi kasszába tesszük. Nem volt tabu a pénzkérdés: szüleim előttünk beszélték meg a családi büdzsét, hogy mire mennyi jut, esetleg mennyit kell kölcsönkérni a hó végéig. Gyerekfejjel is próbáltak rávezetni az élet törvényszerűségeire.

Az első egymillió vagy az első egymilliárd megszerzése volt emlékezetesebb?

Az első százezeré. Nyolc évig óvónőként dolgoztam, mielőtt váltottam volna. 3600 forint volt akkor a havi fizetésem. Majd vállalkozó lettem, egy osztrák pénzügyi ta­nács­adó cégnek kezdtem el dolgozni. Az első hónapban százezer forintot kerestem. Nem volt még autóm, villamossal mentem haza, és úgy éreztem, mindenki engem néz az utasok közül, mintha éreznék, a táskámban mekkora összeg lapul. Otthon a férjem pedig azt mondta: el ne költsük, mert a végén még kiderül, hogy nem is járt volna.

Végül mégis költöttek belőle. Mit vett a pénzből?

Édesapámnak egy csirkekeltetőt, televíziót és egy vasalót. A többit félretettük.

A Brokernettel jutott a csúcsra. 34 milliárd forintot értek a vállalkozásai. Ekkora összegnél milyen precízen tudta, hogy egy adott napon mekkora a vagyona?

A legprecízebben. Napra pontosan tudtam, mennyit érnek a vállalkozásaim. Az üzlet erről szól, másként nem megy.

Mi tanácsolna a mai huszonéveseknek? Hogyan legyenek sikeres vállalkozók? Netán milliárdosok?

Nincsenek nagy titkok. Az első tanácsom az, hogy mindig és minden helyzetből lehet tanulni.  Abból születnek az ötletek. A második, hogy fel kell ismernie mindenkinek a magában rejlő képességeit. Ez vezet el az egészséges önbizalom kialakulásához, ami nélkülözhetetlen a versenyszférában. A harmadik pedig az érzelmi intelligencia fejlesztése. Ez is alapvető komponense a sikernek.

A pénz boldogít?

Önmagában nem. Kényelmesebbé teheti az életet, inspirálhat a megléte, hogy újabb célokat tűzzön ki maga elé az ember. Lehetőségeket teremthet. És nagyon fontos, hogy adakozzon belőle az, aki ezt megengedheti magának. Fordítsa hasznos, másokat támogató célokra. De csak azt boldogítja, aki már akkor is boldog volt, amikor még nem volt pénze.