Kapitánytörténelem – Garami József eszén Beckenbauer sem járt túl

A fél világ felkapta a fejét arra, amikor a korábbi pécsi magyar–orosz tanár Garami vezényelte válogatottunk 1987. no­vember 18-án 0-0-t ért el a Nép­stadionban a Franz Beckenbauer által irányított NSZK-csapattal szemben.

– A második félidőben megverhettük volna a Nationalelfet, amely rá három évre Olaszországban világbajnokságot nyert – emeli ki Garami, nem mulasztva el Mezey György munkájának dicséretét, tudniillik korábbi együttesére bízvást számíthatott. – Dé­tári, Bognár, Kiprich érett futballisták voltak, alig kellett nekik taktikát vázolni, maguktól tudták, mi a dolguk. Mindössze öt meccsre szólt a megbízatásom, miután elődöm, Verebes József leköszönt. Ugyanakkor előre eldöntötték, hogy 1987 decemberétől Bálint László örökli tőlem a kapitányi tisztséget.

Garami a kinevezésekor az edzőbizottság vezetőjeként dolgozott, szakértelmét senki sem vonta kétségbe. Kérdés, ha hosszabb időszakra kap bizalmat, mire jut. Megbízatása idején már nem volt esély az Eb-döntőre, de a görögök elleni hazai selejtezőt csapata sziporkázó játékkal 3-0-ra megnyerte.

– Megszorongattuk Varsóban a lengyeleket is, mindössze 3-2-re maradtunk alul. Pedig mágnestábla hiányában egy bőrönd tetejére rakott figurákkal vázoltam a taktikát. A nagyobb méretűek a mi játékosaink voltak, a lengyelek a kisebbek – tette hozzá.

Kevesen tudják – mi is most halljuk tőle először –, hogy még további három alkalommal kérték fel kapitánynak.

– Mivel az elnökségi szavazásokon egy-két vokssal rendre lemaradtam, ezért harmadszor, amikor újfent megkerestek, azt mondtam: köszönöm, de nem teszem ki magam hasonló procedúrának.
Tény, egy letargikus időszakban vállalt megbízást a most 78 éves Garami, aki a tiki-takában elébe ment Pep Guardiolának, mert sokpasszos játékot kért focistáitól. Manapság az MTK-utánpótlás szakmai vezetője, neki nem számít, hogy ép­pen az élvonalbeli felnőttbajnok női csapatnak vagy esetleg az NB I-be most visszakerült férfigárdának kell tanácsot adnia.

Mérlegen

Amire büszke

Három magyar bajnoki cím és kupasikerek mellett életem feledhetetlen megtiszteltetése volt kapitányként dolgozni. Egy vidékről érkezett trénernek ez ritkán adatik meg.

Amit másként csinálna

Kiváló válogatott együttes dolgozott a kezem alá, a klubsorozatban viszont jobban is szerepelhettünk volna.