Vera néninek családtagja az összes színész

Hirtling István, Csonka András, Erdélyi Tímea, Gálvölgyi János, Nagy Sándor, Lengyel Tamás, Lévay Viktória – néhány név Vera néni átlagos hétköznapjaiból. A közel 80 esztendős nézőtéri felügyelő hölgy a budapesti Játékszín szíve-lelke már egészen a színház megalakulása óta, és idén lesz 20 éve - az Újszínházban töltött idővel együtt - hogy színházi berkekben mozog. Egy évad négyszáz előadásából négyszázon jelen volt, míg kötelezővé nem tette neki Bank Tamás, a Játékszín igazgatója a pihenőnapjait. Hiába, mióta meghalt a férje, azóta Vera néni a Játékszín társulatát és háttérdolgozóit érzi családjának, az érzés pedig kölcsönös. Nagy az összetartás a színházon belül, így senki ne lepődjön meg, ha Vera néni a testével védi a színészeket az elszánt rajongóktól.

– Az emberek gyakran odajönnek hozzám, és kérlelnek, hogy segítsek nekik találkozni a színészekkel – árulta el Vera néni, aki úgy védi a színészeket, mintha a gyermekei lennének, senkit nem enged csak úgy a közelükbe. – Ilyenkor megkérdezem a nevüket és elmondom nekik, hogy az előadás előtt és a szünetekben a színészek nem gyakran szeretnek beszélgetni, elmélyülten készülnek az előadásra akkor is, ha egy begyakorolt darabról van szó. Ha nem ismerősök vagy rokonok akarják látni őket, akkor akármilyen erőszakosak, a művészbejáróhoz próbálom irányítani őket.

Vera néni személyes élményei mind nagyon szívmelengetőek a színészekkel kapcsolatban.

– Az emberek, a kollégák, a műszak, a színészek – ez egy család. Erdélyi Timi például egy tüneményes emberke, nagyon szeretem és úgy érzem, hogy ő is szeret engem. Gálvölgyi János kedves, udvarias, szolgálatkész, bűbájos, segítőkész, egy hivatását szerető úriember. Élvezi a szerepeit, a magánéletben pedig ugyanolyan kedvesen és előzékenyen beszélget a háttérdolgozókkal, mint a színész kollégáival. Mindenkiről csak jót tudok mondani. A színészvilágban az egy mindenkiért, mindenki egyért elv működik – jelentette ki a Borsnak kedvesen Vera néni.