Vadállatok közt élt, medvékkel aludt. Nehéz természet, mégis rajongtak érte. Néhányan annyira, hogy gondoskodnak a magát egyedül ellátni nem tudó Medvepapáról.
A Facebook-posztoknak annyi hasznuk lett, hogy valaki vitt neki terepszínű nadrágot, az volt az álma. Sokan ígértek ennivalót, de kevesen segítettek.
– Amíg tud gondolkodni, nem fog szociális otthonba menni. Nem bírja a kötöttséget, nem oda való. A kórházban pszichiáter vizsgálta a demenciája miatt, azt mondta, neki a bezártság halál. Neki az erdő a mindene. Egy kicsit vadember, akaratos, de aki vadállatokkal él, alszik együtt, az ilyen. Ez a romos ház, ahol ingyen lakhat, egy gödöllői emberé. Két lépésre az erdő, a mai napig ott bóklászik. Időskori problémai súlyosbodnak. Azon vagyunk, hogy egy kis örömet lopjunk az életébe. Nehezen fogadja el az ajándékot is, büszke ember.
Hány gyermeknek szerzett életre szóló élményt azzal, hogy közel hozta hozzájuk a medvéket, farkasokat? Rengetegen vannak, akik Kósa Józsefet soha nem fogják elfelejteni. Ezek a gyerekek ma már felnőttek, és ha van köztük olyan, aki tud festeni, kéményt rakni, kerítést húzni, az most segíthetne Medvepapán, aki kérni sosem fog, pedig életveszélyes körülmények közt tengeti öreg napjait.
Filmsztár volt
– Gödöllőn, 1998 körül ismertem meg, akkor már ott élt a medvéivel, farkasaival – mondta Orova Szilvia, aki gondoskodik Medvepapáról. – Nem csak én segítek neki, hanem Réka is, aki Pestről jár hozzá, mos, főz, takarít rá, néha elviszi magával, legalább nézzen tévét. Mióta az egészségi állapota megromlott, megveszem amire szüksége van. Olyan állapotba került, hogy nem nagyon lehet egyedül hagyni, égve hagyja a gázt, rajta hagyja a lábast, felborítja az égő kályhát. Volt, hogy a gyertyával felgyújtotta az asztalt, elégett a szék. Ő is csúnyán megégett, mert a füsttől nem látott és újból felborította a kályhát.
Szilviék próbáltak neki helyet keresni, ahol biztonságban élhet, de nem jártak sikerrel. Írtak a nyugdíjintézetnek, hogy jogosult lenne öregségi nyugdíjra, mivel hetvenöt éves.
– Azt válaszolták, hetvenhét nap munkaviszonya van. Ez, hogy lehet? Az átkosban mindenkit bezártak közveszélyes munkakerülésért. A Mafilm-nek dolgozott évekig, ott sem volt bejelentve? Ezért kap csak 39.600 forint szociális járandóságot. De elintéztük neki a szociális ebédet, azt kap minden nap. Kevés fér a keretbe, azon felül minden mást mi fizetünk. Nincsenek nagy igényei, de egy kaloda fa 42 ezer forint, az 50 darabos német brikett 2000. Folyamatosan égve hagyja a gázt, a palackot is gyakran cserélni kell. Nincs áram, vettünk neki akkumulátort, led lámpát.
A Facebook-posztoknak lett annyi haszna, hogy valaki vitt neki terepszínű nadrágot, az volt az álma. Sokan ígértek ennivalót, de kevesen segítettek.
– Amíg tud gondolkodni, nem fog bemenni szociális otthonba. Nem bírja a kötöttséget, nem oda való. A kórházban, pszichiáter vizsgálta a demenciája miatt, azt mondta, neki a bezártság halál. Az erdő a mindene. Egy kicsit vadember, akaratos, de aki vadállatokkal él, alszik együtt, az ilyen. Ez a romos ház, ahol ingyen lakhat, egy gödöllői emberé. Nincs áram, még víz sincs. A szomszédos telken van egy gyűrűs kút, onnan lehet hozni. Két lépésre az erdő, a mai napig ott bóklászik. Őt már nem lenne szabad kimozdítani, ott érzi magát otthon. Az lenne segítség, ha valaki kifestené, mert belül tiszta korom a ház. A kéményt a szentlélek tartja. Jó lenne lekeríteni egy részt, az álma, hogy állatsimogatója legyen. Egy kerítésdrót ha lenne, hatvan méternyi. Sokat gyengült, lefogyott, de a ház előtt mindig el van takarítva. Nem az az ember, aki ágyban fekszik. Orvoshoz nem jár, gyógyszert nem szed. A lelkének jót tenne, ha időnként elbeszélgetnének vele. Azon vagyunk, hogy egy kis örömet lopjunk az életébe, amíg még lehet.
