Így alakultak ki a mai divattrendek – ezek hoztak benne változást

Körömlakk aranyból

A világ legidősebb manikűrkészlete több mint 5000 éves, amelyhez a babilóniaiak aranyat használtak fel. A vezetők körében a férfiak is előszeretettel pingálták a körmeiket. A fekete színt például gumiból, tojásfehérjéből és zselatinból keverték ki. A körömfestésnek az uralkodók körében I. Erzsébet királynő volt a divatikonja, amely viszont a hölgyek körében csak az 1960-as évektől vált természetessé.

Jegygyűrű és bal kéz

A rómaiak találták ki elsőként, hogy a jegygyűrűnket a bal kezünk gyűrűsujján hordjuk. Hogy miért? A birodalom nagyjai úgy gondolták, hogy egy ér a szívünkből közvetlenül a gyűrűsujjunkhoz vezet, amelyet a szerelem vénájának tartottak. Azóta persze a modern tudomány kiderítette, hogy minden ujjunkban van egy ér, amely a szívünkhöz kapcsolódik.

Hódít a nyakkendő

A ma ismert nyakkendőt XIII. Lajos királynak köszönhetjük. Az 1600-as évek francia uralkodójának megtetszett az általa felbérelt horvát zsoldosok által a nyakuk köré tekert rongy, amelyet továbbfejlesztve nyakkendőként kötelezővé tett a katonái számára. Horvátországban innen ered az október 18-án esedékes nemzeti nyakkendő nap is.

Le a magas sarkúval!

Évszázadokon keresztül a férfiak is előszeretettel hordtak magas sarkú cipőt. Főként az arisztokraták körében volt elterjedt, akik a gazdagság jelképeként használták a lábbelit. A felvilágosodás korában azonban már nem volt praktikus, így elkezdtek le­mondani róla. A nők azonban hiába hordták, csak a XX. században vált szexis szimbólummá.

Rózsaszín vagy kék?

Bizonyára kevesen tudják, hogy az 1900-as évek nagy részében a fiúkat még rózsaszínbe, míg a lányokat kékbe öltöztették. Mindennek az volt az oka, hogy a rózsaszínt erőteljesebbnek, míg a kéket lágyabb színnek tartották. Később a trend megfordult, és igazi lendületvétele 1985-ben következett be, amikor az orvosok már a terhesség ideje alatt is képesek voltak beazonosítani a születendő gyermekek nemét. 

Borotvát ragadtak a nők

A brit királynő, I. Erzsébet uralkodása alatt a nők el sem tudták képzelni azt, hogy néhanapján meg kellene szabadulniuk a szőrzetüktől. Később elsősorban a lábszőr borotválása került a középpontba, amely a II. világháború után vált elterjedtté. Amerikában a harcok során a harisnyák alapanyagául szolgáló nejlont ugyanis az ejtőernyők elkészítéséhez hasznosították, így a rövid szoknyát hordó hölgyek kénytelenek voltak megszabadulni az esztétikailag kellemetlen lábszőrzettől.