Az én bűnöm, hogy a gyerekeim autisták

Janet Stockley-Pollard hihetetlen bűntudatot érez, azért mert az Epilim nevű gyógyszert szedte, hogy ne legyenek epilepsziás rohamai. A nőnek ezért két olyan gyereke is született, akik életük végéig gondozásra szorulnak. “Nem tudtam róla, hogy várandósan veszélyes lehet a magzatra. Senki nem figyelmeztetett. Ezért bűntudatot érzek, hiszen tönkretettem két fiam életét is.” A nő most azért kampányol, hogy az orvosok és az ápolók jobban ismerjék azokat a vényköteles gyógyszereket, amelyek veszélyesek a magzatra.

A nő 16 évesen kezdett el gyógyszert szedni az epilepsziára. Az  Epilimmel csak azután találkozott, hogy megszületett első házasságából két gyermeke. A gyógyszer hatékonynak tűnt, hiszen ez lehetővé tette számára, hogy normális életet éljen: munkája lehessen és autót is tudjon vezetni. Miután második férjétől teherbe esett, anyja, aki nővérként dolgozott, figyelmeztette, veszélyes lehet a magzatra az Epilim, ezért a háziorvosához fordult.

A háziorvos a gyógyszergyártóhoz fordult, akik visszaírtak, hogy minimális kockázattal jár a használata. Újabb két fia született az asszonynak a gyógyszer szedése mellett. Egyikük atipikus autista, beszéd és nyelvi nehézségekkel küzd, illetve asztmás fóbiái vannak. A fiatalabb Asperger-szindrómás, ízületi fájdalmai vannak, nyelvi nehézségekkel küzd és alvási apnoe szindrómája is van. Kiskorában súlyos refluxa volt, és állandóan székredésre panaszkodott.

A család több érintettel összefogott a gyógyszergyár ellen, de nem egyszerű bizonyítani az összefüggést, mert nem születéskor jelentkeznek a problémák. Bár 2013-ban már tájékoztatták az orvosokat, hogy várandósoknak ne írják fel az Epilimet, de nem vált akkor még köztudottá az orvostársadalomban. Az asszony nem azt akarja, hogy kivonják a piacról az Epilimet, mert hatékony az epilepsziás rohamokkal szemben, csak azt szeretné, hogy egy várandós nőnek se írhassák fel.