A rendőrsapkát seriffkalapra cserélte a csongrád-bokrosi Kozák Tamás. Az egykori zsaru a tanyájára elhozta a vadnyugatot.
– Hat éve a feleségem munka nélkül maradt, és mivel nem tudott elhelyezkedni, úgy döntöttünk, hogy a saját magunk urai leszünk – idézi fel a kezdeteket Tamás. Filmekből merítettük az ötletet, úgy döntöttünk, hogy megpróbálunk összehozni egy vadnyugati show-t.
A tanyát örökölték, kezdetben egy vadnyugati házat ábrázoló díszletfalat húztak fel, majd az évek során különböző helyiségeket építettek mögé. Tamás élete tavaly változott meg teljesen, leszerelt a rendőrségtől, most már főállásban seriff.
– Ez egy hálás munkakör. A gyerekek annyira élvezik, hogy nem akarnak hazamenni – folytatja a 39 éves Tamás.
– A srácok egy csomó dolgot kipróbálhatnak. Ilyen például az aranymosás. Kisebb-nagyobb kavicsokat befújunk arannyal, és bőségesen teleszórjuk velük a lábszárközépig érő vizet. Ezeket lehet kimosni a sártengerből. Dobálhatnak tomahawkot, a büdös csizmát a szőlőprésbe lehet hajigálni, de előtte szippantani kell belőle egy jó nagyot. Ezt különösen élvezik. Ha benéznek a bankba, láthatják azt a hatalmas aranyrögöt, amit én találtam. A rácsos ablakú börtönbe bemehet egy egész osztály. A szülinapi zsúrokon a Saloonban a gyerekek whiskyt rendelhetnek a rusnya Rozitól, a pohárban aztán persze almalé lötyög. Volt itt már belga, holland, német család is, és egy igazi texasi férfi, akit félrehívtam, és azt mondtam neki: na, öreg, ez az igazi vadnyugat!
Tamást arról is megkérdeztük, hogy melyik a három kedvenc westernfilmje. Természetesen csípőből tüzelt, azaz kapásból mondta a sorrendet: 1. A jó, a rossz és a csúf, 2. Volt egyszer egy vadnyugat, 3. A hét mesterlövész. Ezeket a remekműveket szerinte sosem lehet megunni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.