Imádja az óvodát a végtagjait elveszítő Viktorka

A négy végtagamputált kisfiú elmúlt öt hónapja az életért való küzdésről, majd a rehabilitációról szólt, de a jelek szerint végre túl van a nehezén, és egészséges kortársaihoz hasonlóan, reggelente ő is az óvoda felé veheti az irányt.

– Ez egy speciális intézmény, kifejezetten mozgássérült gyermekeknek. Úgy néz ki, tetszik neki az ovi és be tud illeszkedni a közösségbe – büszkélkedett lapunknak Viktorka édesapja, Roland.

– Szerencsére nagyon jókedvű, életvidám kisfiú, és amit lehet, megpróbál egyedül csinálni. Egyedül eszik, iszik és sokat játszik. A szülők minden tőlük telhetőt megtesznek azért, hogy fiuknak a körülményekhez képest átlagos gyermekkora legyen, a közelmúltban például még körhintázni is elvitték, erről a családfő telefonnal rögzített videofelvételt is mutatott nekünk. Roland és Irén Viktorkán kívül még két gyermeket nevel, egy ötéves kisfiút és egy kilenc hónapos kislányt. A család egy XX. kerületi önkormányzati bérlakásban lakik. Viktorka gyógyulása sok pénzt emészt fel.

– Zöldség-gyümölcskereskedő vagyok a helyi piacon. Amikor tudok, dolgozom, de előfordul, hogy nem tudok menni, mert Viktorkát a feleségemmel felváltva hordjuk rehabilitációra. Hamarosan leveszik a lábcsonkjairól a méretet, megkapja a műlábakat, de sajnos másfél év múlva újra amputálni kell majd a növekedés miatt a lábaiból. Akkor elölről kezdünk mindent. A kezeihez egyelőre nem szabad hozzányúlni, oda csak később kaphat művégtagot – mondja Roland.

– A mai napig nem tudok válaszolni a miértekre, és sokszor elcsuklik a hangom, ha fel kell idéznem a történteket. Eszembe jut, ahogy az amputáció után felébredt, sírt, és azt hajtogatta:  apa, nincsenek lábaim. Észrevettük, hogy azóta sokkal bújósabb lett, és nagyon szereti, ha öleljük, magunkhoz szorítjuk.  Hálásak vagyunk a jóistennek, az orvosoknak és a nővéreknek, hogy megmentették az életét – mondta Roland a könnyeivel küszködve.