Mozdonyvezetőből lett elismert karmester Zoltán

Zenésznek készült a középiskolában, majd mozdonyvezetőnek állt. Miért döntött így?

Érettségi után szinte minden osztálytársam továbbtanult, Zeneakadémiára, főiskolára mentek. Én dacból úgy döntöttem, mozdonyvezető leszek. Egyébként nem volt ez akkora meglepetés, édesapám és a nagyapám is mozdonyvezetők voltak.

De művésznek lenni mégiscsak presztízs, mozdonyvezetőnek kevésbé.

A vasút a szenvedélyem, nem jelentett problémát, hogy ez másoknak nem egy elismert szakma. Számomra a vasutasok és a művészek ugyanolyan emberek, ugyanazokkal a problémákkal. Akkor éreztem kellemetlenül magam, amikor összefutottam olyan régi tanáraimmal vagy volt osztálytársaimmal, akik a hátam mögött megmosolyogtak: „Ja, a Bókai csak mozdonyvezető lett.”

Ezért hagyta ott a vasutat?

Nem, hanem önhibámon kívül két ártatlan embert gázoltam el. Az első balesetben egy épp leszerelő, ittas katonát ütöttem el. Másodjára egy 17 éves figyelmetlen fiatal lányt, aki a vonatra várt. Ilyenkor a mozdonyvezető is áldozat. Ezek nagyon megviseltek, sokáig tartott, míg feldolgoztam. Ekkor döntöttem úgy, hogy megalapítom a Zsűri zenekart, ahol sokat játszottam Somló Tamással és más legendákkal. Közben elvégeztem a főiskolát, most pedig zenét írok, hangszerelek és karmester vagyok.

Ha úgy alakulna, visszamenne mozdonyvezetőnek?

Részmunkaidőben igen. A vasút ugyanolyan szenvedélyem, mint a karmesterség. Amikor a zene mellett döntöttem, apám azt mondta, „fiam, ez komoly szakma, a vasúthoz bármikor visszamehetsz”. Bár 2013-ban elévült a jogosítványom, de tervezem, hogy megújítom.

Nem akarom felidegesíteni, de ez egyik rádióban elhangzott, hogy karmesterek csak rúddal hadonásznak.

Amióta ez elhangzott, a szórakoztató koncertjeim során a műsor végén felajánlom a nézőknek, hogy jöjjenek fel a színpadra, és álljanak a helyemre. A zenekarnak pedig kiadom, ne legyenek kíméletesek, és valóban azt játsszák, amit a kedves karmester mutat. Az eredmény magáért beszél.