– Születésemkor egy szelepet helyeztek a koponyámba, ami a túlnyomás esetén elvezeti a fölösleges agyvizet. Mint később megtudtam, tizenegyen voltunk testvérek, valószínűleg ezért és a betegségem miatt hagytak ott a kórházban a szüleim. Ötéves koromig intézetben voltam, azóta a nevelőszüleimmel élek – mondja a nyíregyházi fiatal a Borsnak.
Ha az agy-gerincvelői folyadék mennyisége megnő, akkor az agykamrák kitágulnak. Különféle úgynevezett „shunt”-ok, azaz szelepek állnak az orvostudomány rendelkezésére, hogy azzal a felesleges folyadékot elvezessék.
És ez még nem minden. Az egyik fülére süket, a bal látószervében szemtekerezgése van, és a gyulladásos bélnyavalya, a Crohn-betegség is megkeseríti az életét.
– A gyógyíthatatlan kórjaim miatt eddig összesen kilenc műtéten estem át. Rengeteg szenvedés volt az életemben, de igyekszem pozitívan szemlélni a világot. Másodéves vagyok a fősuli hittudományi szakán, kántornak tanulok – újságolja a tizennégy éve mesterien zongorázó Dávid, aki kamaszkorában fejébe vette, hogy felkutatja a vér szerinti szüleit.
– Édesanyámmal borzasztó volt az első találkozás. Beszéltem hozzá, de még a szemembe sem mert nézni. Teljesen közömbösen viselkedett, még a miértekre sem tudott kielégítő választ adni. Három évre rá apámmal is felvettem a kapcsolatot. Nem volt bennem semmi negatív érzés, meglepő módon az egész napot sikerült átbeszélnünk. Azt mondta, hogy sajnálja, amiért a kórházban hagytak, de aztán az ominózus nap óta sem keresett fel – teszi hozzá csalódottan.
Lélekdonor
Egy tavalyi tehetségkutató verseny szünetében Dávid a színfalak mögött eljátszotta zongorán Caramel Lélekdonor című számát. Miután kiment hozzá a nézőtérre, megkérdezte kedvencét, hogy tetszett neki a dal? A zenész válasza: „Azt hittem, cédéről ment”.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.