Egyelőre korai volna a tragédia okait boncolgatni, csupán annyi bizonyos: szombatra virradó éjszaka 16-an vesztették életüket, több mint húsz utas megsérült a franciaországi sítáborból hazafelé tartó buszon. A járművön összesen 56-an tartózkodtak, hat utas súlyos sérülést szenvedett. A helyszínen tartózkodó munkatársaink a diákokat elszállásoló hotel előtt kisírt szemű fiatalokat, aggódó szülőket láttak, a sokk, a trauma jól érzékelhető a fáradt arcokon.
Társait mentette
Könyökével ütötte ki a busz ablakát egy hős diák, hogy társait mentse.
A 15 éves fiú azon kevesek egyike volt, aki lényegében egyetlen karcolás nélkül úszta meg a veronai tragédiát – erről a Borsnak a diák édesapja beszélt a veronai hotelben, ahol gyermekét elszállásolták. Fia a busz hátsó részében, a bal oldali ablaksoroknál ült, és ez volt a szerencséje.
– Döccenést éreztek, aztán az autóbusz elején hirtelen felcsaptak a lángok. A könyökével azonnal ütötte a hátsó üveget. Így rögtön ki tudtak ugrani a barátaival – idézte fel a fia által elmondottakat Sz. Gy., aki kérte, nevét ne közöljük. Volt, aki a fejével törte be az ablakot, és úgy menekült meg.
Baljós SMS érkezett
A fiú éjjel 2-kor, a tragédia után küldött egy SMS-t szüleinek diáktársa mobiljáról: „kérlek, ezen a számon hívjatok vissza”. De a halk pittyenésre nem ébredtek fel, reggel viszont azonnal elindultak. A szerencsés túlélést fia még egy dolognak köszönhette: az ültetésnél gólyaként ugyan a busz elejére kellett volna ülniük osztálytársaival, ők mégis hátra mentek.
A tragédia utáni borzalmas óráknak akadt egy igazán megható, felemelő pillanata. Bár a túlélő diákok kihallgatása még vasárnap reggel is tartott, amikor egyiküket visszahozták a szállodába, a hatósági tortúra ellenére is maradt ereje mosolyogni. A gyorsan köré siető újságíróknak Sz. Balázs néven bemutatkozó fiút két veronai rendőr kísérte. Egyikük szeretettel teljes mozdulattal megsimogatta a fejét, majd kollégájával megkérte: készítsenek közös fényképet. A fiú szívesen állt kötélnek.
– Orvosként sok mindent láttam, de persze most is sokkhatás alatt vagyunk. Nem tudom, lehetséges-e valaha feldolgozni, hogy végül így történt, de nagyon hálásak vagyunk a gondviselésnek – mondta érezhető felszabadultsággal az apa. Bár a gyerekek többsége mezítláb utazott a buszon, fia magán hagyta cipőjét. – Annyira szereti a sportcsukáját, még a hosszú út miatt se akart megválni tőle. Emiatt nem kellett aztán csupasz lábbal fagyoskodnia...
Az édesapa egy másik egészen döbbenetes történésről is beszámolt.
– Táskája, benne telefonjával, ruháival, kamerájával elégett. Ám a már kiégett buszból egyszer csak kiesett a kamera, épen, sértetlenül. Mintha a tűz körbeégette volna.
A kamera most is itt van a táskámban – mutatott az oldalára Sz. Az apa szerint a veronai rendőrség lassabb volt, mint lehetett volna, csak az adatokat 12 perc alatt vették fel. 24 óra ébrenlét után, szombat este utolsóként hallgatták ki. – A pszichológusok szerint jó esetben hónapokba telik, mire fel tudja dolgozni. Most még nem jön ki rajta. A legfontosabb, hogy beszéljünk róla, ha ő nem is, akkor szüleiként mi, hogy ne maradjon magára a feldolgozással – tette hozzá búcsúzóul az édesapa.
Elcsukló hangon köszönte meg az olasz hatóságok munkáját az egyik túlélő gyermekéért érkező édesapa. A férfit a veronai Hotel Ibis előtt valósággal lerohanták a külföldi és magyar újságírók, akiknek angolul tolmácsolta a hatóságoknak címzett köszönetét. Majd magyarul hozzátette: „mi szerencsések vagyunk”.
Megrázó volt, ahogy a rendőrségi kihallgatásokról a szállásukra visszaérkező gyerekek megérkeztek a kamerák kereszttüzébe: némelyek könnyeikkel küszködtek, s hogy megőrizhessék inkognitójukat, széthajtott újságpapírral takarták el arcukat, ahogy kiszálltak a kocsiból.
A 16 halálos áldozattal járó veronai buszbalesetről szóló cikkeinket itt érik el.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.