Kiközösítette a falu a darabolós gyilkost: nem hiszik, hogy János ártatlan

– Mindig csöndes, barátságos fiú volt, sokat lógtunk együtt annak idején. Megmondom őszintén, hiába mentették fel, el tudom képzelni, hogy megtette. Ha újra látnám itt? Ma már nem állnék vele szóba – mondja a Borsnak egy középkorú helybéli férfi N. János szülőfalujában.

A döbbenetes gyilkosságról mindenkinek van véleménye az ezerötszáz lelkes Darnózselin. N. János felesége, a gyógymasszőrként dolgozó Kovács Judit 2014. május 27-én tűnt el mo­son­magyaróvári rendelőjéből. Kollégái először itt kezdték keresni, de a rendőrség csak későn, két-három hét után indított eljárását. Akkor aztán mindenkit kihallgattak. A volt hentes feleségének csak néhány apró da­rab­ja került elő, a napokban N. Jánost pedig bizonyítottság hiányában első fokon felmentette a bíróság. János szabadon hazamehetett. ­

– Találgatták, ha ő tette, biztosan volt segítője. Az egyik közeli rokonra gyanakodtak. Túl alapos volt az egész, valaki Juditka kocsijának kerekeit is leengedte. Most elengedték Jánost, de a zsaruk biztos gőzerővel figyelik a környezetét – vélekedett egy idősebb hölgy.

Egy középkorú férfi, aki N. Jánost és az áldozatot is jól ismerte, azt mondta: János nem volt hirtelen haragú, de az apja igen.

– Jánost nagyon gyakran megbüntette, a legkisebb dolgokért is. De az édesanyja tudna mesélni, a tsz-ben, ahol dolgozott, nemegyszer kék-zöld foltokkal jelent meg szegény – mondta a férfi, akinek édesanyja munkatársa volt N. Já­nos szülője. Úgy tudjuk, N. János édesapja a mai napig azt állítja, a fia az elmúlt 29 hónapot nem előzetesben, hanem külföldön töltötte.

– A kocsmában hozzá se szólnak. De meg­jegyzem, ha felmentették a fiát, talán tényleg nem is bűnös! – szögezte le egy fiatalember az utcában, ahol N. János lakik. A tekintélyes méretű, felújítottnak tűnő családi házra már kifüggesztették a karácsonyi égőket, de csengetésünkre senki nem reagált, a ház két kutyája barátságos kíváncsisággal szemlélt minket. N. Jánosnak egyébként az édesapja lett a telekszomszédja, a két kertet gyakorlatilag egybenyitották. Az apát, N. Miklóst otthon találtuk ugyan, és bár a sötét lakás ablakán kibújva készséggel meghallgatta kérdésünket, kezét rázva azt mondta:

– Nem, nem, köszönjük, nem szeretnénk mondani semmit! Egyelőre senki nem látta N. Jánost a faluban, s nem tud­ni, két gyermekével találkozhatott-e, amióta szabadon várja a jogerős ítéletet.