Berkes Kálmán: „Zoli nem bírt veszíteni”

Berkes Kálmán: „Zoli nem bírt veszíteni”

Kocsis Zoltán
PUBLIKÁLÁS: 2016. november 08. 08:00
Tokióban, az íróasztalnál ülve megérezte, hogy meghalt a gyermekkori barátja... A zseniális karmester egyik legfőbb bizalmasával emlékezünk Kocsis Zoltánra, a zsenire.
Földvári Zsófi

Szerette a versenyhelyzeteket, de csak akkor volt elégedett, ha nyert. Egy igazi különc volt, aki – ha elkapta az alkotás varázsa – úgy zárta ki a külvilágot az elméjéből, mintha az tényleg ott sem lenne. Kocsis Zoltán 12 éves korában találkozott az Ifjú zenebarátok Mozart-klubjában Berkes Kálmánnal, a késôbbi klarinétművésszel, akivel életre szóló barátságot kötöttek.

– Húsz éve élek Tokióban, most is itt vagyok. Vasárnap este az íróasztalnál ültem, este tíz óra volt már, dolgoztam – emlékszik vissza a múlt vasárnapra Berkes Kálmán.

– Az interneten véletlenül Zoli fiatalkori képébe „botlottam”, aztán egy régi-régi tévéfelvételbe, amiben együtt nyilatkoztunk annak idején. Bő egy órán keresztül bámultam a képernyőt... ekkor volt Magyarországon délután két óra. Ebben az órában hunyta le Zoli utoljára a szemét... ugye, hogy nincsenek véletlenek? Lélekben vele voltam – mondja szo­­morúan a telefonba a művész. Kocsis Zoltán és Berkes Kálmán több mint 52 éve ismerik és szeretik egymást, kiskamasz koruk óta elválaszthatatlanok.

– Zoli szegény családból származott, én Budán laktam egy nagypolgári lakásban, ahol persze zongora is volt. Nem kérdés, hogy melyikünknél töltöttük az időt – emlékszik vissza a gyerekkorukra Berkes.

– A barátom igazi zseni volt, és mint ilyen, nehezére esett kellő figyelmet fordítani a környezetére. Amikor feljött hozzánk például kora reggel, azonnal a zongorához ült, az sem érdekelte, hogy a szüleim még alszanak. A nagymamámmal, elôfordult, hogy hat órán keresztül egy svájci sapkát dobált játékból. Úgy tudta dobni, mintha frizbi lett volna, pont oda ment mindig, ahova küldte. Elképesztően ügyes volt ebben is. A nagyi hálóingben állt fél napot, amíg ezt játszották, Zolinak ugyanis nem lehetett nemet mondani, magával ragadta az embert a lelkesedése, bármit csinált. Pingpongban is ügyes volt, bár én jobb voltam nála – mondja a művész.

– Ha megvertem Zolit, akkor nagyon mérges lett, egyszerűen nem bírt veszíteni. Felfoghatatlan, hogy élete legfontosabb játszmájából végül mégis vesztesen került ki. Felfoghatatlan a hiánya, elképesztő űrt hagyott maga után a szívemben és a zenetörtélemben is.   

Az egész világ a zsenit gyászolja

Kocsis Zoltán háromévesen kezdett zongorázni, és viharos sebességgel vált világhírűvé. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, zongoraművész és zeneszerző, érdemes és kiváló művész halála óriási nemzetközi visszhangot kapott. A 64 évesen elhunyt művészről többek között a mértékadó brit The Guardian, a patinás New York Times és a zenei szak­újságok legelőkelőbbje, a Billboard is komoly terjedelmű, tisztelgő cikkben emlékezik meg.

Google News Borsonline
A legfrissebb hírekért kövess minket a Bors Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.