Tímea rendőrségi feljelentést tett kis kedvence, Chili tragikus halála miatt, de a gazdi gyásza azóta sem enyhült.
Ne tessék félni, nem fog bántani! – kiabálta a csivaváját sétáltató Volford Tímeának a Zamárdihoz autóval érkező kutyás férfi, miután a nagytestű fekete kutyája feléjük szaladt. A nő négykilós kiskutyája azonban inkább az ösztöneire hallgatott, mint az ebét újra meg újra eredménytelenül visszaparancsoló idegenre, s menekülőre fogta. Sajnos nem jutott messzire, a kutya rávetette magát, felemelte, megrángatta, majd elhajította. Hirtelen nem is lehetett tudni, ki került sokkosabb állapotba, ám az biztos, hogy a támadó állattal szürke kombiba pattanó idegen villámgyorsan elviharzott Szántód irányába.
– A sírástól sem a rendszámot, sem az autó típusát nem látta, miközben a hazáig szaladó, sebesült négy és fél éves Chilimet próbáltam utolérni. A szomszéd vitt be minket az állatorvoshoz, mert képtelen voltam vezetni – emlékszik vissza Tímea, aki a három és félórás műtétet követően szembesült azzal, mekkora a baj.
– Azt hittem, csak szétrepedt a bőre, hiszen a támadás után tudott még futni. Ám kiderült, hogy az a szörnyeteg átharapta a nyakizmait és a bal mellső lábát is szétmarcangolta. Aznap este sajnos végleg elaludt szegény – mondja könnyeivel küszködve Tímea, aki feljelentést tett a rendőrségen.
– Napokig hibáztattam magamat, hogy miért arra mentünk, és miért nem tettem Chilire pórázt. Igaz, az állatorvos szerint utóbbi esetben akár engem is megtámadhatott volna az elszabadult belga vagy németjuhász kutya. Abba pedig belegondolni sem merek, mi történt volna, ha egy kisgyereket pécéz ki az a vad! Nem akarok bosszút állni, s az orvosi, illetve temetési költségeket sem kívánom behajtani a felelősön, csak azt szeretném, hogy nézzen a szemembe és mondja el, miért hajtott el, és mit érez! – vallja be a gyászoló nő.
