Közleményt adott ki a SOTE a 42 nap után, holtan előkerült nagypapa ügyéről. Elnézést kértek és több változást is eszközölnek, hogy többé ne forduljon elő hasonló.
A Bors elsőként számolt be arról a 83 éves nyugdíjas bácsiról, akit 42 napig eltűntként kerestek, míg végül a halottasházból került elő. Szövérfi Lászlót SOTE Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetbe szállították október 7-én miután a boltban rosszul lett és a mentők már nem tudtak segíteni rajta.
Azt már eddig is tudtuk, hogy a rendőrség szerint ők eltűntként keresték Laci bácsit, aki a patológián nem ismeretlen halottként, hanem személyazonossággal volt nyilvántartva. Tőlük tudjuk azt is, hogy elvileg a halottszemlét végző orvosnak kell értesítenie az elhunyt eltemetésére kötelezetett a halál tényéről. Az, hogy ez nem feltétlenül a család mindjárt kiderül. A BRFK ezen kívül azt is elárulta: többször keresték a mentőszolgálatot, de ott mindig azt mondták nekik: nincs és nem volt ilyen betegük.
A Mentőszolgálatnál erre azt mondták: nyilvántartásukban elírták a beteg nevét, ezért mondták azt, hogy nincs ilyen betegük.
Ezek után a Semmelweis Egyetem az alábbi közleményt adta ki:
„A 2014-ben módosult jogszabályi környezet értelmében a halottvizsgáló orvosnak kell megpróbálnia megtalálni és értesíteni az elhunyt hozzátartozóját, a jogszabályi megfogalmazás szerint az „eltemettetésére kötelezettet”. Ebben az esetben, mivel a mentőautóban nem volt orvos, a halottvizsgálat az Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetben történt, mely csak késve értesítette az elhunyt lakóhelye szerinti önkormányzatot. Az Intézet elnézést kér a történtekért, és ezen az úton is szeretné kinyilvánítani részvétét a család felé, melynek természetesen semmilyen díjat nem számol fel."
Annak érdekében, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő, az Intézet több lépést is tesz: a belső munkaszervezés átalakításán túl, kezdeményezik az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál (OEP), hogy legyen az Intézetnek jogosultsága betekinteni abba az adatbázisba, melyben név és lakcím alapján megtalálható az adott elhunyt háziorvosa.
Erre azért van szükség, mert az Intézetbe évente mintegy 3000 elhunyt kerül, a hozzátartozók felkutatása az esetek egy részében rendkívül összetett folyamat (pl. a telefonon való értesítés szabálytalan), a személyi igazolványban lévő címre írt levelek kézbesítetlenül érkeznek vissza, ha az elhunyt egyedül élt. Gyakorlat szerint tehát általában a mentőszolgálaton keresztül találják meg náluk az elhunytat.”
