Civilben lepukkant kávézót vezet Budapesten, de ha terroristák foglalják el a Paksi Atomerőművet, és riasztja a TEK, szuperhős gúnyájában rögtön a helyszínre siet a Titánember! Már ha odafelé menet nem akad le a dugóban a Lada, amiben ül...
Ez a hős repülés híján teljesen hétköznapi módon közlekedik, legjobb barátja pedig romaként kínai bóvlikat árul. Szigeti Attila – merthogy így hívják a Titánembert – az életét adja a magyarokért, miközben a kávézója bérleti díját alig bírja kifizetni.
Minden teljesen hétköznapi a már fél éve futó képregényben. Ismerős helyzeteket, jellemeket, sőt arcokat örökít meg. A MÁV nyugdíjas tempóban jár – ahogy Attila barátnője panaszkodik –, és Béla is csak akkor visz utasokat, ha éppen kedve van, mint Taki bácsinak a Szomszédokban. A humoros ötletkavalkádban a politika is megkapja a magáét: miután egy paksi robbanás után kiesik az országos áramellátás fele, a miniszterelnök annyit mond: „Sebaj, majd adót emelünk! Aki nincs velünk, az ellenünk van!”
– Persze szándékosan kerültük a nyílt kritikákat létező politikusok iránt. Ha valakinek egy létező személy jut eszébe arról, amikor a miniszterelnök állami milliárdokat költ saját Forma–1-es istállójára, ami cserébe semmilyen eredményt nem hoz, annak a saját gondolataival kell elszámolnia – viccelődik a Borsnak a Titánember kitalálója, írója.
Juhász-Nagy Gábor szerint a közéleti tartalmak miatt kaptak is negatív visszajelzéseket. Még orosz oligarcha is akad, sőt a fehérorosz elnök, Alekszandr Lukasenko is szerepel a történetben. – Reálisabbnak tartottam Magyarországot egy nemzetközi konfliktus ütközőzónájának tartani, mint egy hermetikusan elzárt világnak tekinteni – mondja az író, aki szerint hamarosan a Békemenet is tiltakozik a füzetben a hős ellen. Azért hozta létre a Titánembert, mert elege lett a közéleti folyamatokból.
– Egy értelmiségi dühnek tekintem a mai magyar valóság ellen – mondja. A fél éve havi rendszerességgel ezres nagyságrendben megjelenő füzet stabil táborával abszolút sikeresnek számít.
