Jövő pénteken helyezik végső nyugalomra Göncz Árpád államfőt. Ennek kapcsán a Bors sorra vette történelmünk legnagyobb állami temetéseit.
Néma félmillió
Influenzában halt meg az olaszországi Torinóban, a 92 éves Kossuth Lajos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezéralakja. Bár tartott a néphangulattól, Ferenc József császár 1894-ben végül engedélyezte Kossuth hamvainak magyarországi temetését.
Nem engedte viszont a hivatalos gyásznapot, a temetésen pedig nem vehettek részt a hadsereg és az államigazgatás tagjai. Kossuthot a Nemzeti Múzeumban ravatalozták fel, majd a mintegy ötszázezres, némán gyászoló tömeg a Kerepesi temetőbe kísérte.
Fesztiválhangulat
II. Rákóczi Ferenc újratemetését Ferenc József már nem sérelmezte. Aláírásával maga szentesítette a fejedelmet elítélő törvénycikkelyek megsemmisítését. Az 1735-ben, törökországi száműzetésben elhunyt Rákóczi maradványait 1906-ban, egy isztambuli templomban exhumálták, majd különvonattal szállították végső nyughelyére, Kassára. Közben több városban megálltak, ünnepségeket, koncerteket, sőt tűzijátékokat rendeztek az útvonal mentén. A temetés óriási költségei viszont közfelháborodást váltottak ki.
Művészfejedelmek
Nagy íróink és költőink temetése sem volt független a politikai helyzettől. Az 1904-ben elhunyt Jókai Mórt, illetve az 1919-ben meghalt Ady Endrét hasonló állami pompával helyezték örök nyugalomra: ravatalozás a Nemzeti Múzeumnál, koporsóikat zenekari kísérettel, hintón szállították a Fiumei úti temetőbe. Csakhogy a köztársaságpárti Ady ilyen búcsúztatása elképzelhetetlen lett volna az 1918-as őszirózsás forradalom előtt.
Mártírsors
Éjszaka, katonákkal temették el jeltelen sírba, Borbíró Piroska fedőnéven az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnököt a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. A titkolózás olyan sikeres volt, hogy 1988-ban csak több hónapos nyomozással derítették ki, melyik a kormányfő koporsója. Nagy Imrét és mártírtársait 1989. június 16-án, a Hősök terén ravatalozták fel, több százezer ember előtt.
Szerényen akarta
Valószínűleg már betegen választották miniszterelnökké 1990-ben Antall Józsefet, aki a kezelések és műtétek ellenére 1993-ban elhunyt. Szerény temetést és sírhelyet akart, példaként Jókai Mór nyughelyét hozta fel: „van egy fejfa, és kész!” – mondta állítólag.
Ennek ellenére Antall nagyszabású állami temetést kapott: az Országház előtt ravatalozták fel, majd ágyútalpon szállították át a Fiumei úti sírkertbe, ahol később grandiózus síremléket kapott.
Kínos emlékezés
Sokakat háborított fel 2006-ban, hogy a világ legismertebb magyarját, Puskás Ferencet érdektelenségbe fulladó giccsparádé mellett temették el. Öcsi bácsi koporsóját a róla elnevezett stadion gyepén ravatalozták fel, miközben a lelátókon csak pár ezer ember lézengett.
A koporsót ezután hat ló húzta ágyútalpon, huszárok kíséretében előbb a Hősök terére vitték, majd a Szent István-bazilikában helyezték végső nyugalomra. A sajtó sokat rágódott a szertartás költségein: hivatalosan száznyolcvanmillió forintba került.
