Állami temetésben jó a magyar

Néma félmillió

Influenzában halt meg az olaszországi Torinóban, a 92 éves Kossuth Lajos, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezéralakja. Bár tartott a néphangulattól, Ferenc József császár 1894-ben végül engedélyezte Kossuth hamvainak ma­gyarországi temetését.

Nem engedte viszont a hivatalos gyásznapot, a temetésen pedig nem vehettek részt a hadsereg és az államigazgatás tagjai. Kossuthot a Nemzeti Mú­zeumban ravatalozták fel, majd a mintegy ötszázezres, némán gyászoló tömeg a Kerepesi temetőbe kísérte.

Fesztiválhangulat

II. Rákóczi Ferenc újratemetését Ferenc József már nem sérelmezte. Aláírásával maga szentesítette a fejedelmet elítélő törvénycikkelyek megsemmisítését. Az 1735-ben, törökországi száműzetésben elhunyt Rákóczi ma­radványait 1906-ban, egy isztambuli templomban exhumálták, majd különvonattal szállították végső nyughelyére, Kassára. Közben több városban megálltak, ünnepségeket, kon­certeket, sőt tűzijátékokat rendeztek az útvonal mentén. A te­metés óriási költségei viszont közfelháborodást váltottak ki.

Művészfejedelmek

Nagy íróink és költőink temetése sem volt független a politikai helyzettől. Az 1904-ben elhunyt Jókai Mórt, illetve az 1919-ben meghalt Ady Endrét hasonló ál­lami pompával helyezték örök nyugalomra: ravatalozás a Nemzeti Múzeumnál, koporsóikat zenekari kísérettel, hintón szállították a Fiumei úti temetőbe. Csakhogy a köztársaságpárti Ady ilyen búcsúztatása elképzelhetetlen lett volna az 1918-as őszirózsás forradalom előtt.

Mártírsors

Éjszaka, katonákkal temették el jeltelen sírba, Borbíró Piroska fedőnéven az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnököt a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában. A titkolózás olyan sikeres volt, hogy 1988-ban csak több hónapos nyomozással derítették ki, melyik a kormányfő koporsója. Nagy Imrét és mártírtársait 1989. június 16-án, a Hősök terén ravatalozták fel, több százezer ember előtt.

Szerényen akarta

Valószínűleg már betegen vá­lasztották miniszterelnökké 1990-ben Antall Józsefet, aki a kezelések és műtétek ellenére 1993-ban elhunyt. Szerény temetést és sírhelyet akart, példaként Jókai Mór nyughelyét hozta fel: „van egy fejfa, és kész!” – mondta állítólag.

Ennek ellenére Antall nagyszabású állami temetést kapott: az Országház előtt ravatalozták fel, majd ágyútalpon szállították át a Fiumei úti sírkertbe, ahol később grandiózus síremléket kapott.

Kínos emlékezés

Sokakat háborított fel 2006-ban, hogy a világ legismertebb ma­gyarját, Puskás Ferencet érdektelenségbe fulladó giccsparádé mellett temették el. Öcsi bácsi koporsóját a róla elnevezett stadion gyepén ravatalozták fel, miközben a lelátókon csak pár ezer ember lézengett.

A koporsót ezután hat ló húzta ágyútalpon, huszárok kíséretében előbb a Hősök terére vitték, majd a Szent István-bazilikában helyezték végső nyugalomra. A sajtó sokat rágódott a szertartás költségein: hivatalosan száznyolcvanmillió forintba került.