Pikáns részletek derültek ki Krúdy Gyula és második felesége, Rózsa Zsuzsanna házasságáról. Előkerült ugyanis egy 1932-ben íródott levél, amelyben az asszony kislányuknak magyarázza, miért hagyta el a bohém, csapodár írót.
A Krisztina Antikvárium árverésén szombaton kerül kalapács alá Krúdyné Rózsa Zsuzsanna kézzel írott levele. A hat sűrűn teleírt oldalt kislányuknak, az akkor 13 éves Zsuzsikának írta, amelyben azt ecseteli, miért csalta meg és hagyta el apját. Krúdy 1915-ben vette feleségül Zsuzsannát, aki 21 évvel volt fiatalabb nála. A történet pikantériája, hogy korábban fiatal neje édesanyja is az író szeretője volt.
Rózsa Zsuzsanna maga is írt, később gyermekpanziót nyitott a Hűvösvölgyben, de a vállalkozás csődbe ment.
Krúdy a húszas évek második felében sokat volt kórházban alkoholproblémái miatt. Majd egy időre leszokott az italról, de aztán újra a rabja lett, és nem mondott le róla soha többé. Szerette a nőket, és a hajnalig tartó tivornyákat. „Újabb súlyos évek jöttek, és köztük azután jött egy kis pihenés, mikor apu meggyógyult, és anyu megint reménykedni kezdett, hogy végre elérte célját, és jön a nyugalmas, szép élet. Nem jött, hanem jöttek az újabb szomorúságok, gondok, jött és van egy olyan időszak, amelyről még beszélni sem szeret” – így ír erről Zsuzsanna a kislányának.
Ki volt ő?
Krúdy Gyula (1878–1933) író, hírlapíró, a modern prózaírás kiváló mestere. Első házasságában három gyermeke született, majd elvált az asszonytól. A második házasságának gyümölcse pedig a kis Zsuzsa. Idősebb korára magára maradt, a szíve, a gyomra és a mája a korábbi tivornyák és italozások miatt teljesen tönkrement. 54 évesen magányosan halt meg.
1930 tavaszán Óbudára költöztek, az asszony ekkor került kapcsolatba egy mérnökkel, aki Krúdy halála után feleségül is vette. A meggyötört anya szívszorító levelének a legfőbb oka kamaszlányának tudtára adni, hogy mennyire szereti és ezután sem fogja elhanyagolni.
„Kis szívem, azzal, hogy anyu elmenekül hazulról, az idegeit védi, igyekszik úgy élni, mint a többi normális nő, menti a saját maga megtiport életét, igyekszik kis morzsát kapni abból, amit életnek, boldogságnak neveznek… Anyu érted és miattad akar élni, azon imádkozik és reménykedik, hogy Neked szebb és jobb életed lesz… ha Te nem lennél, akkor anyu már nem élne.”
E mondatokkal zárta sorait:
„Kis Zsuzsikám, kérlek rá, hogy ha valami bánt és talán nem tudod megmondani szóval, rendszeresítsd ezt a levélírást, a papíron könnyebben öntöd ki a szíved…Ígérem, hogy én is így teszek, és meglátod, hogy akkor teljesül anyu álma… Most pedig kis leányom, érezd, hogy a szívemhez szorítottalak és kimondhatatlanul szeretlek.”
