Kovács Katalinnak buszsofőr, de van egy hobbija: kilenc éve vőfélyként is dolgozik a lagzikban.
A besnyői Kovács Katalin húsz évig vállalkozó volt, virág-, játék-, ajándék- és zöldség-gyümölcs üzletei voltak. Aztán amikor a nagy hal megette a kicsiket, neki is váltania kellett.
– Olyan állást kerestem, ahol nincs a főnök állandóan mellettem, és szabadságérzetet is ad. Üzletkötőként rengeteget vezettem. Gondoltam egy merészet, és előbb a C, majd a D kategóriás vizsgát tettem le, majd jelentkeztem autóbuszsofőrnek. A vizsgahegyek után felülhettem az autóbusz volánja mögé. Helyi járaton kezdtem, majd jelentkeztem a Volánbusznál, ahol hétvégéken távolsági járatokat is kaptam. Mohácsot, Nyíregyházát, Debrecent, Miskolcot is megjártam – mesélte a Borsnak Katalin. Tudomása szerint ilyen beosztásban a cégnél ő az egyedüli női vezető.
– A fejemben van az egész ország, nekem GPS nem kell. Látom, hogy az utasok meglepődnek, de velem mindig tisztelettudóak – mondja.
Kovács Katalinnak van egy hobbija, kilenc éve vőfélyként is dolgozik a lagzikban.
– Bosszantott, ha olyan vőféllyel találkoztam, aki akadozott, nem tudta a szövegeket. Egy évig gyűjtöttem az anyagot öregektől, barátoktól. Az első szereplésem Beloianniszon volt, azóta több százon voltam már. Itt nem lehet hibázni, különben sírás helyett felháborodás a reakció – állítja. Katalin szerint sírás nélkül a legkeményebb apa sem bírja a menyasszonykikérő vagy -búcsúztató ceremóniát, pedig ők előtte fogadkoznak: meg fogják állni könnyek nélkül.
