A kórház tette rokkanttá Lászlót

– Ha tudom, mi vár rám ezután, inkább be sem megyek – mondja keserűen a Borsnak a férfi. A László vállában lévő ficamot ugyan csak helyre kellett volna tenni, de eközben eltörték. Ezt azonban először észre sem vették.

– Ropogtatták, csavargatták, de nem tudták helyretenni. Másodszorra is megpróbálták, de eredmény nélkül, végül harmadszorra, altatásban estek neki. Felkötötték, és utamra engedtek. Egy hónap múlva, amikor visszamentem, észrevették, hogy a vállam törött, meg is műtöttek még egyszer – sorolja László. Azonban itt még nem ért véget a bakisorozat.

– Egy gyógymasszázs alkalmával egy csontszilánk jött ki a vállamból, elképesztően fájt. Innentől egy évig szinte csak kórházba jártam – folytatja kálváriáját. László kártérítést akart a kórháztól, azonban keservesen csalódnia kellett.

– Ismerősök javasoltak egy ügyvédet, de két évig csak hitegetett, végül az összes papírom visszaadta. Most az a célom, hogy egy Pest megyei ügyvédet találjak, aki hajlandó segíteni nekem – szögezi le.

László azóta rokkantnyugdíjasként él, kőművesként nem tud elhelyezkedni, sérült vállával sehova nem veszik fel.

– A baleset előtt mindennap dolgoztam, azonban az egy év táppénzen kiestem a szakmából, elestem a kapcsolatoktól. Nem adtam fel, jelentkeztem munkákra, volt, hogy fel is vettek. Ám ahogy a munkáltató meglátja az orvosi papírjaimat, már azt mondják: nem kell mennem – kesereg László.