Felmondott András, az elkeseredett mentőápoló

Gódor András a Facebookra is feltöltötte felmondólevelét, amiben azt írja: egyszerűen képtelenség megélni abból, amit mentőápolóként keres, ezért inkább kilép.

– Jelenleg a felmondási időmet töltöm – mondja az esztergomi fiatalember, aki a mentőzés mellett másod-, sőt harmad- állást is vállalt, hogy valahogyan megéljen.

– Az egészségügyi dolgozók közül mindenki így tesz. Havi 250-300 órát dolgozunk, de így sem élünk meg. Nem is kellene mindenkinek sztrájkolnia vagy felmondania: elég lenne, ha a másod- és harmadállásainkat otthagynánk, máris összeomlana az egész egészségügyi ellátás. 

Ráadásul januárban új rendszert vezettek be az Országos Mentőszolgálatnál (OMSZ).

– Addig a pótlékokat és a túlórákat mindig egy hónappal később számolták el, de ezzel legalább tudtunk kalkulálni. Januártól már minden hónapban 15-én volt a zárás, de három hónap alatt összeomlott a rendszer. Az alapfizetésünk viszont olyan kevés, hogy muszáj volt úgynevezett „bakancspénzt” adni, hogy legalább a minimálbért elérje a fizetésünk. Ez 16 ezer volt, ezzel együtt is csak 95 ezer szerepelt az én bérpapíromon. Ez semmire sem elég, úgy döntöttem, abbahagyom, pedig ez az életem!

András szerint a kevés fizetés mellett számos költséget magának kellett állnia, hogy dolgozhasson. A szak­ápolói képzés például 240 ezer forintba került – e nélkül nem is dolgozhatott volna –, de még azt az egyenpólót is maguknak kellett megvenniük, amiben dolgoznak. A mentőápoló most arra készül, hogy egy autógyárban helyezkedik el, ezzel is többet keres majd – nettó 140 ezret – mint a mentőzéssel. Novembertől pedig talán már egy osztrák kórházban ápolja a betegeket. Havi hat­százezer forintért…

– Ha nem lesz változás, mindenki el fog menni az országból. Aki marad, az csak a hivatástudat miatt teszi, ezt használják ki az illetékesek. Sajnos…