Dóra: engem a halálbüntetés nyugtatna meg

– Fel tudja idézni az 1995-ös eseményeket?
– Apuval mentünk a nagyszüleimhez, hogy megmutassuk nekik a ballagási képeimet. Már a kapun sem jutottunk be, mert bele volt törve a kulcs a zárba. Bemásztam a kerítésen, benyitottam a bejárati ajtón, és láttam, hogy ott fekszik a papa a földön. Minden szét volt dobálva a házban, pedig a nagyszüleim rendmániások voltak.

– Mit tett ekkor?
– Fel sem fogtam, hogy mi történt, a mamát észre sem vettem, aki távolabb feküdt a szobában. A sérüléseiket sem vettem észre, vagy csak törölte az agyam. Valahogy azt hittem, hogy majd a mama jön és segít a papán, aki biztos csak rosszul lett. Visszacsuktam az ajtót, kimentem apuhoz, és elkezdtem sírni.

– Ismerték a tettest?
– Nem, soha nem találkoztunk vele. Utólag tudtuk meg a szomszédoktól, hogy a nagyszüleim étellel kínálták, cserébe állítólag segített nekik. Bérbe akarta venni az egyik szobájukat, ezt többször is el­mond­ta nekik, de a mamáék nem egyeztek bele.

– Miként fordulhatott elő, hogy csaknem húsz évig bujkált W. ­László?
– Úgy tudom, első perctől a rendőrség látókörébe került, csak az akkori DNS-technológia nem tette lehetővé, hogy minden kétséget kizáróan rábizonyítsák. Éppen fél évvel a bűncselekmény elévülése előtt kapták el.

– Eddig bujkált?
– Úgy élt, mintha semmi nem történt volna. Hazament Ro­má­niá­ba, aztán visszaköltözött. Rá­adá­sul nem is messze a nagyszüleim házától, a szomszédos kerületbe. Megnősült, és gyere­ke született. Szörnyű belegondolni, hogy végig itt volt a közelünkben.

– Milyen érzések kavarogtak önben a tárgyalás előtt?
– Nagyon feszült voltam. Amikor először a szemébe néztem, el­kezd­tem sírni, mert egy pillanat alatt újra feltörtek bennem a rossz emlékek. Aztán dühöt éreztem, amiért közönyt láttam az arcán és amiért semmilyen megbánást nem mutatott.

– Ha bocsánatot kérne önöktől, megnyugvást jelentene?
– Nem! Nincs bocsánat!

– Milyen ítéletet tartana elfogadhatónak?
– A halálbüntetés az egyetlen, ami megnyugtatna. Mivel ez nem lehetséges, életfogytiglani börtönbüntetést szeretnék. Hogy soha többet ne lehessen szabadlábon a nagyszüleim gyilkosa.

Bottal és késsel gyilkolt W. László

W. Csaba László a vád szerint 1995-ben könyörtelenül végzett egy zuglói házaspárral. A férfi segített a nyugdíjasoknak a ház körül, ezért ételt kapott. A házaspár egy kisebb összeget is adott neki kölcsön. A gyilkosság napján ezt kérték tőle vissza, de a fiatalember elvesztette a fejét, először bottal bántalmazta a nyugdíjasokat, majd késsel halálra szurkálta őket.

Úgy tudjuk, miután csaknem húsz évvel később elfogták, W. László teljes beismerő vallomást tett. – A tárgyaláson azonban visszavonta az egészet. Azt állítja: a házaspár már halott volt, mire a helyszínre ért – tette hozzá dr. Poprádi Péter ügyvéd (képünkön).