Jézus halálának pontos oka 2000 év múltán is tisztázatlan. Van azonban valaki, aki kutatómunkája során képes feltárni a megfeszítés rejtélyét.
Dr. Michael Hunter törvényszéki patológus a legmodernebb technológiákkal, új régészeti leletekkel igyekszik kideríteni, hogy mi okozta Jézus halálát. Vajon mitől hal meg az, akit keresztre feszítenek? A Spektrum tévé Tudásvágy című műsorában is nyomozó patológus szerint Jézus halála a történelem legizgalmasabb felfüggesztett nyomozása.
Dr. Hunter minden vizsgálatát a halál helyszínén kezdi – ez esetben a Kálvária-hegyen, Jeruzsálemben. A megvizsgálandó test azonban hiányzik. Amit tudunk: Jézust letartóztatták, bíróságra vitték, brutálisan ütlegelték, a kereszt hurcolására kényszerítették, végül megfeszítették. Márk evangéliumában ez áll: Jézus hat óra múltán halt meg a kereszten.
A keresztre feszítést a rómaiak vezették be, és a legmegalázóbb kínhalál volt.
A fulladás kizárható
Lehet, hogy Jézus halálának pontos oka a fulladás, az aszfixia? Ennek megállapításához dr. Hunter önkéntesekkel vizsgálta meg, milyen hatással van az emberi szervezetre a megfeszítés.
– Az életmentő készülékekkel felszerelt helyiségben három férfi kínlódik a kereszten: vérükben egyre kevesebb az oxigén, szívverésük és légzésük gyorsul, vérük szén-dioxiddal telítődik. Így meghalni azonban 18-24 órába is beletelne – magyarázza a professzor, aki szerint tehát az aszfixia kizárható.
– Jézus halála után körülbelül negyven év telt el, mire megszülettek az első feljegyzések – mondja Prof. Paula Fredriksen Újtestamentum-szakértő, akit kutatása során felkeresett dr. Hunter. Vajon az evangéliumok írott bizonyítékok? És mi történt Jézussal a halála előtti éjjelen? Mit jelent egy patológusnak az, hogy „vért izzadt”?
Jézust a Gecsemáné kertből Poncius Pilátus elé hurcolták. A vád: lázítás. – Megkínozták, hiszen a korbácsolás nélkülözhetetlen része volt a keresztre feszítésnek – ezt a kutatás során megerősíti Jonathan Price római jogi professzor.
Ólomgolyós korbács
A rómaiak a lehető legnagyobb fájdalmat okozták a speciális korbáccsal. Vajon Jézus már akkor közel járt a halálhoz? Dr. Hunter és munkatársai korhű ostort készítettek, a fonatokba ólomgolyókat és marhacsontokat helyeztek, hogy megmutassák, milyen testi károsodást szenved, akit flagrummal ütlegelnek. Ezt természetesen nem egy emberen, hanem egy sertésen mutatták be.
Egyes feljegyzések szerint Jézus negyven korbácsütést kapott. A szakértők számára kiderül, hogy a korbácsolás során bordaszilánkok tömegével lesz tele a mellkas, megnehezül a légzés, ömlik a testből a vér.
A rómaiak nyilván tudták, hány csapást mérhetnek az elítéltre, hogy az még éppen meg ne haljon – hiszen a legfőbb céljuk az volt, hogy áldozatukat élve keresztre feszíthessék.
A halál pontos megállapításához a patológus szerint döntő fontosságú az, hogy mi történt a megfeszítéshez vezető úton. Hiszen Jézus megkapta a palástot, a töviskoronát, és megindult a vesztőhelyre, a keresztet, pontosabban csak a vízszintes keresztszárat cipelve.
– Ekkor már alig állt a lábán, a keresztény hagyomány szerint háromszor is elesett az úton, ami minden bizonnyal így történt – mondja dr. Hunter, és hozzáteszi: – így újabb sérülések keletkeztek az arcán és a mellkasán, hiszen nem tudta karjával kivédeni az esést.
Napokig szenvedett?
Pontosan milyen kárt tett benne az esés? Egy angliai törésteszt-laboratóriumban ezt is megvizsgálták, ahol egy mérnök ezért külön tesztfolyamatot tervezett.
A Spektrum televízió Tudásvágy című sorozatában bemutatják azokat a leleteket is, amelyeket a tel-avivi egyetemen őriznek: a Jézus idejéből származó sarokcsont, amelyben a keresztszeg is látható, illetve római szegek csontmaradványokkal. Ezek alapján az áldozatok sarkát oldalról, a lábakat pedig nem együtt, hanem külön szegezték a kereszthez. A megfeszített több támaszt kapott, így a szenvedés meghosszabbítható, a kínok több napig is tarthattak. Így dr. Hunter vizsgálatai azt bizonyítják: lehetséges, hogy téves 2000 év Jézus-ábrázolása. Persze ez is csak egy feltételezés a sok közül.
