A közösségi oldalnak köszönheti egy részleges vakságban szenvedő nő, hogy először megpillanthatta gyermekei arcát.
Amikor a 34 éves Amelia Copper teherbe esett, nehéz szívvel, de el kellett fogadnia: soha nem láthatja gyermekei arcát. A nő ugyanis egy ritka betegségben szenved, ami 50 000 emberből egynél jelentkezik - és elsősorban férfiakat támad meg.
Az LHON (Leber-féle atrophia nervus opticus) egyfajta súlyos, öröklődő látóideg-sorvadás, melynek következtében részleges vakság alakul ki: Amelia közvetlenül 18. születésnapja előtt tapasztalta, hogy addig éles látása egyik pillanatról a másikra rohamosan romlani kezdett. Hamarosan már csak elnagyolt foltokat volt képes látni. Élete romokban hevert: minden, amit addig tervezett, át kellett írni. A gyermekáldás pedig csak egy távoli vágyálomnak tűnt akkoriban...
“Az első évben mindenen aggódtam: ugyan ki lenne egy vak lánnyal? Képtelen voltam megérteni, Pete miért akar mellettem maradni. Negatív voltam, és próbáltam mindenkit eltaszítani magamtól” - mesélte a lány a Mirror cikkében. Pete, későbbi férje azonban kitartott mellette. 2008-ban született első gyermekül, Stephen, majd négy évre rá James. Amelia ekkor már beletörődött: soha nem láthatja gyermekei könnyeit, mosolyait, nevetését.
És ekkor történt meg az, amire senki sem számított.
“Pete és én véletlenül találtunk rá arra a Facebook-csoportra, amit az LHON-ban szenvedőknek és családjaiknak hoztak létre. Itt olyan dolgokat tudtam meg az állapotomról, amit addig senki nem mondott el - és nem is gondoltam, hogy lehetséges lenne.” Itt hallott ugyanis Amelia először arról, hogy a betegségben szenvedők hogyan estek át megdöbbentő látásjavuláson a periférikus látásuk fejlesztésével.
A kétgyermekes anya látómezejének ép, szélső részeinek fejlesztésével (és egy erre fejlesztett speciális szemüveggel) egy idő után elérte azt, amiről azelőtt csak álmodhatott: “Ránéztem Jamesre, aki visszamosolygott rám. Láthattam a kisfiam csodálatos arcát.”
Ugyan Amelia nem nyerte vissza teljesen a látását - maga előtt még mindig foltokat lát csupán - ám periférikus látása a szemüvegnek köszönhetően sokat fejlődött. Ma már nem csak láthatja csemetéi arcát, de mesét is olvashat nekik esténként.
“Az esti mese egyre több izgalmat rejt, hogy Stephen kezd nagyobb lenni: néha kijavít, ha egy-két szót eltévesztek. Ha pedig túl lassú vagyok, átveszi. Ez mindkettőnknek jó gyakorlás - és egy olyan élmény, amiből teljesen kimaradtam volna, ha nem kapom meg azt az életemet megváltoztató tanácsot a Facebookon.”
