A 2006-os budapesti zavargások óta alapjaiban másként képzik a rendőröket arra, hogy miként reagáljanak egy tüntetésen. Talán a tömegrendezvényre tartóknak sem ártana egy kis lecke, amelynek ez lehetne a címe: Hogyan ússzuk meg sérülés nélkül?
Négy évvel ezelőtt a duisburgi Love Parade-on egy alagút szűkülő bejáratánál óriási torlódás alakult ki, és pánik lett úrrá a tömegen. Több mint négyszázan sérültek meg, a halálos áldozatok száma meghaladta a húszat. Mindannyian a tolongásban szerzett mellkasi sérülésekbe haltak bele, megfulladtak.
Magyarországon 2006. augusztus 20-án négy ember meghalt, háromszázan pedig megsebesültek – a hirtelen lecsapó vihar miatt kitört pánikban. 2011 januárjában három fiatal veszítette életét a West Balkán szórakozóhelyen, ahol az összepréselődött, sűrű tömegben már senki sem volt képes önálló mozgásra: mindenki sodródott a többiekkel. Legutóbb pedig a Parlament előtti tüntetéseken alakult ki kisebbfajta tömeghisztéria, amikor is a tüntetők egy csoportja a rendőrsorfalnak feszült – szerencsére csak ketten szenvedtek könnyebb sérülést.
A tömegrendezvényeken elkerülhetetlen, hogy az emberek megsértsék egymás intim zónáját, amely hatvan centiméter. Erre a szervezet izgalmi szintje megemelkedik, a tömeg tagjai könnyen elveszítik a józan ítélőképességüket.
„Tömegben az egyéniség feloldódik, és ez lehet pozitív is, mondjuk egy koncerten, de negatív is, például egy eldurvuló tüntetésen” – magyarázza Végh József a Borsnak. A kriminálpszichológus részletesen elemezte a 2006-os budapesti zavargások videóit, és az ott tapasztaltak alapján úgy a rendőrökre, mint a tömegekre vonatkozóan több tanulmányt is letett az asztalra.
Civil emberként például aligha tudnánk elviselni, hogy valaki közvetlen közelről az arcunkba üvöltsön vagy leköpjön bennünket.
„A rendőrnek tudnia kell, hogy bár az ő édesanyját szidják, s adott esetben őt köpik le, ez nem a személyének, hanem a hatalom egy tagjának szól, és rajta keresztül a magyar jogrendnek. A rendőrök számára a profi érzelmi kontroll megteremtése a legfontosabb, az én tréningmódszerem erre fókuszál” – emeli ki Végh József. Kérdésünkre, miszerint mi van akkor, ha a tüntetők és saját bajtársai közé szorult rendőr pánikba esik, azt feleli: profin kiképzett rendőr esetében még soha nem tapasztalt hasonlót.
Az összezsúfolódott tömegben egyik pillanatról a másikra elterjedhetnek rémhírek. Legutóbb például a rendőrök kiemeltek egy hölgyet, aki rosszul lett, ám ezt a tüntetők úgy vették, mintha a rend őrei agresszívan léptek volna fel. „Ha előtte hangosbemondón tájékoztatják a tüntetőket, elkerülhető lett volna, hogy a tömeg ellenük forduljon” – mondta a Borsnak egy kiképzési szakértő.
A rendőrökre és a tüntetőkre egyaránt vonatkozik, hogy minél kevésbé lehetséges a beazonosításuk, annál könnyebben elszakad a cérna. Napjainkban már minden rendőr visel azonosítási számot, a tüntetők pedig – elvileg – nem takarhatják el az arcukat, ráadásul ma már mindenütt kameráznak.
A tömegrendezvényeken az jelenti a legnagyobb problémát, ha valamilyen vélt vagy valós veszély miatt elveszítjük a döntési és cselekvési képességünket. Ilyenkor az agy blokkolja a gondolkodást, vészhelyzet üzemmódra kapcsol, és csak az ösztönök működnek, akárcsak az állatoknál: az nyer, aki túlél! Bár utólagosan a legtöbb esetben kiderül, hogy számos könnyen átlátható menekülési útvonal állt volna rendelkezésre, ilyenkor az egyén a legegyszerűbb megoldást választja: azt csinálja, amit a többiek.
Végh Józsefnek erre is lenne ellenjavaslata: szerinte mérkőzéseken, tüntetéseken úgynevezett „előmenekülőket” kellene alkalmazni, akik vész esetén a logikus, jó irányba elindulva „húzhatnák” magukkal a tömegeket.
Végül még egy fontos szempontra hívják fel a figyelmünket a szakemberek: az összesűrűsödő tömegben általában a harmadik, negyedik sorban tartózkodnak azok, akik az elöl állókat tudatosan a rendőrsorfal felé nyomják. Így akaratunkon kívül kerülhetünk az ütközőzónába, és kaphatunk – mint legutóbb – paprikaspray-t az arcunkba.
Tüntetésen, koncerteken, nagy tömegeket vonzó rendezvényeken…
1. előzetesen tájékozódjunk arról, merre lehetnek menekülési útvonalak!
2. csak akkor menjünk a tömeg közepébe, ha még úgy érezzük, bármikor ki tudunk jönni onnan! Babakocsival, idős vagy nehezen mozgó emberrel soha ne menjünk a sűrűjébe!
3. Készüljünk fel arra, hogy a provokátorok szándékosan akarják rossz irányba terelni az eseményeket!
4. Figyeljük a szervezők vagy a rendőrség hangosbemondó tájékoztatását!
5. Baj esetén, ha erre még nyílik lehetőség, igyekezzünk alternatív menekülési útvonalat választani – és ne automatikusan a tömeggel mozogni!
Ma már minden tömegrendezvényen kameráznak a hatóság emberei. Ennek két fő oka van:
1. A későbbiekben pontosan ellenőrizhető, visszanézhető, mi és hogyan történt, ki, mikor, mit tett; és ez bizonyító erejű.
2. A kamerázásnak nagy visszatartó ereje is van. „Amikor a mérkőzéseken a futballhuligánok meglátják a rájuk közelítő kamerát, visszahúzódnak vagy lecsendesednek” – mondja saját tapasztalatait összegezve Végh József.
Egy amerikai cég tüntetéseken bevethető tömegoszlató drónt fejlesztett ki, amely paprikaspray-vel, vakító lézerfénnyel és paintball-lövedékkel is képes támadni a fékevesztett tömeget, sőt, a beépített hangszórók segítségével az akár több kilométer távolságban tartózkodó „pilóta” szólni is képes a tüntetőkhöz.
A brit rendőrség csodakütyükkel készül felfegyverezni a járőreit. Az okosszemüvegben, az acélnál is ellenállóbb, ám százszorosan könnyebb grafénpáncélzatban, valamint a gyorsabb futást segítő robotvázzal felszerelve a brit bűnüldözők inkább a Robotzsarura fognak emlékeztetni, mintsem egy hús-vér rendőrre.